Mítoszok könyve

Históriák a világ teremtésér?l, az elfek születésér?l, és a démonokkal vívott els? háborúról.

A Titánok és az Univerzum Megalkotása

Senki sem tudja pontosan hogyan keletkezett az univerzum. Vannak akik úgy vélik egy hatalmas kozmikus erej? robbanás repítette szét a végtelen számú világot a Nagy Sötétség mérhetetlen terébe - világokat, amelyeken egy napon majd csodálatos és rettenetes életformák születnek. Mások úgy hiszik, hogy az univerzumot egy mindenható, óriási hatalommal rendelkez? lény teremtette. Bár a kaotikus univerzum pontos eredetének titka továbbra is a bizonytalanság ködében rejt?zik, azt biztosan tudjuk, hogy született egy nagyhatalmú lényekb?l álló faj, azzal a céllal, hogy stabilitást vigyen a világokra és biztosítsa a biztonságos jöv?t azon lények számára akik majd ?ket követik.

A Titánok, ezek a kolosszális, fémb?r? istenek a kozmosz távoli peremvidékér?l kiindulva felderítették az újonnan született univerzumot és elkezdtek munkálkodni azokon a világokon, amelyeket felfedeztek. Megformálták ezeket a bolygókat, magas hegyeket és végtelen tengereket alakítottak ki rajtuk. Leheletükkel égboltot és légkört teremtettek. Mindez része volt azon kifürkészhetetlen, messzire tekint? tervüknek, hogy a káoszból rendet teremtsenek. Ebb?l a célból még azt is megtették, hogy primitív fajokat ruháztak fel azzal a feladattal, hogy munkájukat felügyeljék és az egyes világok integritását fenntartsák.

A Pantheonnak nevezett elit szekta uralma alatt a Titánok a Nagy Sötét Végtelenben szétszóródott százmilliónyi világon teremtették meg a rendet a teremtés els? korszakaiban. A jószándékú Pantheon feladatának tekintette ezen rendezett világok ?rzését, így éberen várták a Kavargó ?r gonosz, dimenziókon túli lényeinek esetleges támadását. Az univerzum milliónyi világát összeköt? ?r, a kaotikus mágiák éteri dimenziója végtelen számú ártalmas, démoni lénynek adott otthont, akiknek egyetlen célja az élet elpusztítása és az él? univerzum energiáinak felfalása volt. A Titánok, - akik a gonoszt és a rontást semmilyen formában sem tudták megérteni - azon fáradoztak, hogy módot találjanak a démonok folytonos fenyegetésének megszüntetésére.

Sargeras és az Árulás

Id?vel a Kavargó ?rb?l démoni lények szivárogtak be a Titánok világaira és a Pantheon legnagyobb harcosát Sargerast bízta meg azzal, hogy a védelem els? vonala legyen. Az olvadt bronzból álló nemes óriás, Sargeras számtalan évezreden át látta el feladatát, felkutatta és elpusztította ezeket a démonokat ahol csak rájuk talált. A hosszú korszakok során Sargeras két nagyhatalmú démoni fajjal találkozott, akiknek eltökélt szándéka volt, hogy hatalmukba kerítsék a fizikai univerzumot és uralkodjanak felette.

Az eredar egy ördögi varázslókból álló álnok faj volt, akik boszorkánymesteri mágiájukkal számos világot lerohantak és rabságba taszítottak. Ezen világok ?slakos fajait az eredarok ártó mágiája megrontotta és így maguk is démonokká váltak. Bár Sargeras szinte korlátlan hatalma több mint elegend? volt a hitvány eredarok legy?zésére, a lények romlottsága és mindent elsöpr? gonoszsága nagyon nyugtalanította. Mivel képtelen volt az ilyen mérték? elfajzottság megértésére, a nagy Titán egyre mélyül? depresszió felé sodródott. Növekv? szorongása ellenére Sargeras megszabadította az univerzumot ezekt?l a boszorkánymesterekt?l és a Kavargó ?r egyik sarkába zárta ?ket.

Bár zavarodottsága és szenvedése egyre mélyült, Sargerasnak egy másik csoporttal is el kellett bánnia, akik szintén a Titánok rendjét akarták felborítani: ?k voltak a Nathrezimek. Ez a vámpír démonokból álló sötét faj (akiket rémurakként is ismerünk) számos világot leigázott úgy, hogy lakóiknak testét megszállva árnyékokká változtatták ?ket. A kegyetlen és fondorlatos rémurak egész országokat fordítottak egymás ellen úgy, hogy esztelen gy?löletet és bizalmatlanságot szítottak ármánykodásaikkal. Sargeras könnyedén legy?zte a Nathrezimeket, de romlottságuk mély nyomot hagyott benne.

Ahogy a kételkedés és a kétségbeesés elhatalmasodott Sargeras érzékein, elvesztette minden hitét nem csak a küldetésében, hanem a Titánok rendezett univerzumra vonatkozó látomásában is. Hovatovább elkezdte hinni, hogy a rend fogalma ostobaság és a sötét, magányos univerzum egyetlen igazsága a káosz és a romlottság. Titán társai próbálták meggy?zni tévedésér?l és lenyugtatni háborgó érzelmeit, de Sargeras öncélú téveszméknek nevezte és visszautasította a többiek optimistább nézeteit. Örökre búcsút intve a csoportnak, Sargeras elindult, hogy megtalálja helyét az univerzumban. Bár a Pantheon sajnálattal tekintett távozására, a Titánok még csak megjósolni sem tudták milyen messzire vezet majd elveszett testvérük útja.

Mire Sargeras ?rülete felemésztette h?sies szellemének utolsó megmaradt bástyáit is, már szilárdan hitt benne, hogy maguk a Titánok a felel?sek a teremtés kudarcáért. Végül arra az elhatározásra jutott, hogy az egész univerzumban megsemmisíti a munkájukat és elszánta magát arra, hogy létrehozzon egy megállíthatatlan sereget ami elemésztheti a fizikai univerzumot.

Még Sargeras titáni alakja is elkorcsosult attól a rontástól, amely valaha nemes szívét megmérgezte. Szemei, haja és szakálla lángra kapott, fémes bronz b?re pedig felhasadt és az izzó gy?lölet örökké ég? lángja tárult fel mögötte.

Haragjában Sargeras széttörte az eredarok és a Nathrezimek börtöneit, szabadon engedve a gy?löletes démonokat. Ezek a ravasz lények meghajoltak a sötét Titán végtelen haragja el?tt és felajánlották, hogy szolgálni fogják ?t, amilyen gonosz módon csak tudják. A nagyhatalmú Eredarok soraiból Sargeras két bajnokot választott ki, hogy vezessék pusztító démonseregét. Kil'jaeden, a Megcsaló arra lett kiválasztva, hogy kutassa fel az univerzum legsötétebb fajait és sorozza be ?ket Sargeras seregébe. A másik bajnok, Archimonde, a Megrontó feladata az lett, hogy csatába vezesse Sargeras hatalmas seregeit bárki ellen, aki szembe merne szállni a Titán akaratával.

Kil'jaeden els? lépése az volt, hogy rettenetes uralma alá vonta a vámpírszer? rémurakat. A rémurak személyes ügynökeiként szolgáltak szerte az univerzumban és élvezettel kutattak fel primitív fajokat, hogy mesterük megronthassa és a seregbe sorozhassa ?ket. A rémurak között az els? Tichondrius, az Éjhozó volt. Tichondrius tökéletes katonaként szolgálta Kil'jaedent és felesküdött rá, hogy Sargeras lángoló akaratát érvényesíti az univerzum legsötétebb sarkaiban is.

A hatalmas Archimonde is választott magának saját ügynököket. A rontást hozó veremurak és barbár vezérük, Mannoroth, a Pusztító hadba hívásával Archimonde azt remélte, hogy megalakíthat egy harcos elit csapatot, akik minden teremtett életet elsöpörnek majd.

Mikor Sargeras látta, hogy seregei felsorakoztak és készek követni minden parancsát, elindította haragvó hadát bele a Nagy Sötétség végtelenjébe. Egyre növekv? seregét Lángoló Légiónak nevezte el. A mai napig sem tudjuk pontosan, hogy az univerzumon átível? Lángoló Hadjáratuk során hány világot kebeleztek be és perzseltek fel.

Az Öreg Istenek és Azeroth Rendezése

A Titánok nem tudtak Sargeras azon tervér?l, hogy el akarja pusztítani munkájukat, így folytatták világról világra való vándorlásukat, megformálva és elrendezve a bolygókat, ahogy jónak látták. Útjuk során egy kis világra leltek, melyet lakói kés?bb Azerothnak neveztek el. Ahogy a Titánok a bolygó ?si, megformálatlan vidékeit járták, ellenséges elemi lényekkel találkoztak. Ezek az elementálok, akik egy elképzelhetetlenül gonosz lényekb?l álló fajt imádtak, akiket csak Öreg Istenekként ismerünk megfogadták, hogy a Titánokat el?zik és nem engedik, hogy világukat beszennyezze a betolakodók fémes érintése.

A Pantheont nyugtalanította az Öreg Istenek vonzódása a gonoszhoz, ezért háborút indítottak az elementálok és sötét mestereik ellen. Az Öreg Istenek seregeit az elementálok leghatalmasabb hadnagyai vezették: Ragnaros, a T?zúr, Therazane, a K?anya, Al’Akir a Szélúr, és Neptulon, a Hullámvadász. Kaotikus csapataik haragos áradatként özönlötték el a világot és összecsaptak a kolosszális Titánokkal. Bár az elementálok a halandók számára felfoghatatlan hatalommal bírtak, összevont er?ik sem bírták megállítani a hatalmas Titánokat. Az elementál urak mind elhullottak, egyik a másik után, csapataik pedig feloszlottak.

A Pantheon lerombolta az Öreg Istenek fellegvárait és az öt gonosz istent leláncolták mélyen a világ felszíne alatt. Az Öreg Istenek hatalma nélkül az elementálok haragvó szellemei képtelenek voltak ezután is a fizikai világhoz köt?dni, így szám?zettek egy mélységi létsíkra, ahol az örökkévalóságig küzdhettek egymás ellen. Az elementálok távozásával a természeti jelenségek lenyugodtak és a világ békés harmóniában pihent meg. A Titánok látták, hogy a fenyegetést elhárították, így munkához láttak.

A Titánok néhány fajt felhatalmaztak rá, hogy segítsenek nekik a világ kialakításában. A föld alatti feneketlen barlangok kifaragásához a Titánok mágikus, él? k?b?l megteremtették a törp-szer? földszerzeteket. A tengerek kitakarításához és a tengerfenék felszínre emeléséhez a Titánok megteremtették a hatalmas, de szelíd tengeri óriásokat. Korszakokon át mozgatták és formálták a földet a Titánok míg végül egyetlen tökéletes kontinens jött létre. A kontinens közepén a Titánok egy szikrázó energiákból álló tavat formáltak. Ez a tó, amelyet az Örökkévalóság Kútjának neveztek el, lett a világ életformáinak forrása. Energiái táplálták a világ csontjait és lehet?vé tették, hogy az élet szárba szökkenjen a föld kiváló term?talaján. Id?vel növények, fák, szörnyek és mindenféle lények kezdtek fejl?dni az ?si kontinensen. Ahogy lassan bealkonyult munkájuk utolsó napján, a Titánok elnevezték a kontinenst Kalimdornak: „az örök csillagfény földjének”

A Sárkányrajok Megbízása

Megelégedve azzal, hogy ezt a kis világot ilyen módon elrendezték, munkájuk végeztével a Titánok felkészültek Azeroth elhagyására. Azonban miel?tt távoztak volna, a világ legnagyszer?bb fajára bízták Kalimdor felügyeletét, nehogy bármilyen gonosz er? fenyegethesse tökéletes nyugalmát. Abban a korszakban számos sárkányraj létezett. Közülük öt raj uralkodott testvéreik felett. Ezt az öt rajt választották ki a Titánok arra, hogy vigyázzanak a bimbózó világra. A Pantheon legnagyobb hatalmú tagjai saját hatalmuk egy-egy kis részét kölcsönözték a rajok vezet?inek. Ezeket a fenséges sárkányokat (lásd alább) ett?l fogva Nagy Aspektusoknak vagy Sárkány Aspektusoknak nevezték.

Aman’Thul a Pantheon ?satyja kozmikus hatalmának egy részét az óriási bronz sárkánynak, Nozdormunak adományozta. Az ?satya felhatalmazta Nozdormut az id? ?rzésére valamint a sors és a végzet örökké változó ösvényeinek rendben tartására. A sztoikus, nemeslelk? Nozdormut ett?l fogva az Id?tlenként ismerjük.

Eonar, minden él?lény Titán patrónusa, hatalmának egy részét a vörös leviatánnak, Alexstraszának adta. Ett?l fogva Alexstraszát úgy ismerjük, mint az Élet Megtartója, aki azon munkálkodik, hogy a világ minden él? teremtményét megoltalmazza. Mindenek felett álló bölcsességének és minden él? dolog iránti végtelen együttérzésének köszönhet?en Alexstraszát Sárkánykirályn?nek koronázták és ráruházták a fajtája feletti uralmat.

Eonar megáldotta Alexstrasza húgát is, a törékeny zöld sárkányt Yserát a természet befolyásolásának hatalmával. Ysera örök transzba merülve hozzáköt?dött a Teremtés Álmához. Az Álmodóként ismerjük ?t, aki zöldell? birodalmából, a Smaragd Álomból ?rködik a világ növekv? vadonjai felett.

Norgannon, a Titánok legendáinak ?rz?je és mester mágusa a kék sárkányra, Malygosra bízta végtelen hatalmának egy darabját. Ett?l fogva Malygost a Varázslatszöv?ként ismerjük, ? a mágia és a titkos misztikus tanok ?rz?je.

Khaz’goroth a Titán világok formálója és kovácsa nagy hatalmának egy részét a rettent? fekete sárkányra, Neltharionra bízta. A nemeslelk? Neltharion, akit ett?l fogva a Föld ?rz?je névvel illettek hatalmat kapott a föld és a világ mélyen fekv? vidékei felett. A világ erejét testesítette meg, Alexstrasza legnagyobb támogatója volt.

Ilyenformán felhatalmazva, az Öt Aspektusra bízták a világ védelmét a Titánok távollétében. Miután a sárkányok felkészültek a megteremtett világ ?rzésére, a Titánok örökre maguk mögött hagyták Azerothot. Sajnos csak id? kérdése volt, hogy Sargeras tudomást szerezzen az újszülött világ létezésér?l…

Az Ébredez? Világ és az Örökkévalóság Kútja

Tízezer évvel azel?tt, hogy az orkok és az emberek összecsaptak egymással az Els? Háborúban, Azeroth világának bölcs?jében egyetlen hatalmas kontinens ringott, tengerekt?l körülvéve. Ez a Kalimdornak nevezett föld számos változatos fajnak és teremtménynek adott otthont, akik a túlélésükért küzdöttek az ébred? világ vad természeti er?i ellen. A sötét kontinens közepén volt egy izzó energiákból álló rejtélyes tó. Ez a tó, amelyet kés?bb az Örökkévalóság Kútjának neveztek el, a világ mágiájának és természetes hatalmának igaz szíve volt. A világon túli Nagy Sötétségb?l származó energiájával a Kút egy misztikus forrás volt, amely szerteszét küldte ezeket az energiákat a világba, táplálva az életet annak minden csodálatos megjelenési formájában.

Id?vel egy éjszakai életmódot folytató primitív humanoid törzs merészkedett óvatosan az igéz?en b?bájos tó partjaira. A vad, nomád humanoidok, akiket a Kút furcsa energiái vonzottak oda, kezdetleges viskókat építettek békés partjain. Id?vel a Kút kozmikus hatalma befolyásolta a törzset, er?sebbé, bölcsebbé és gyakorlatilag halhatatlanná változtatta ?ket. A törzs felvette a Kaldorei nevet, amely anyanyelvükön azt jelentette: „a csillagok gyermekei”. Bimbózó társadalmukat ünnepelve a tó partjai mentén nagy építményeket és templomokat emeltek.

A Kaldoreiek, vagy kés?bbi nevükön az éjelfek a holdistenn?t, Elunet tisztelték és hitték, hogy a nappali órákban ott alszik a Kút csillámló mélységeiben. Az ?si éjelf papok és jövend?mondók kielégíthetetlen kíváncsisággal tanulmányozták a Kutat, attól a vágytól hajtva, hogy felfedezzék ismeretlen titkait és hatalmát. Ahogy a társadalmuk fejl?dött, az éjelfek felderítették egész Kalimdort és találkoztak más lakóival is. Az egyedüli lények, akikt?l tartottak az ?si és nagyhatalmú sárkányok voltak. Az óriási hüll?szer? lények gyakran visszahúzódónak bizonyultak, de kétségkívül sokat tettek azért, hogy az ismert földeket megvédjék az esetleges fenyegetésekt?l. Az éjelfek megtudták, hogy a sárkányok magukat a világ védelmez?inek tartják és elfogadták, hogy ?ket és a titkaikat jobb nem háborgatni.

Id?vel az éjelfek kíváncsisága ahhoz vezetett, hogy találkoztak és barátságot kötöttek számos nagyhatalmú lénnyel, köztük például Cenariusszal, aki a háborítatlan erd?ségek félistene volt. A nemeslelk? Cenarius megkedvelte a kíváncsi éjelfeket és sok id?t töltött azzal, hogy megtanítsa nekik a természet titkait. A békés Kaldoreiekben er?s köt?dés támadt Kalimdor él? erd?ségei iránt és elmerültek a természet harmonikus egyensúlyában.

Ahogy teltek-múltak a végtelennek t?n? korszakok, az éjelfek civilizációja felvirágzott mind területileg, mind kulturálisan. Templomaik, útjaik és lakóházaik megtalálhatók voltak szerte az egész sötét kontinensen. Azshara, az éjelfek gyönyör? és tehetséges királyn?je egy hatalmas, csodálatos palotát épített a Kút partjainál, ahol kiválasztott udvartartása élt a drágakövekkel díszített csarnokokban. H? szolgái, akiket Quel’doreinek vagyis Nemesenszületetteknek hívott lesték minden parancsát és mindenki másnál nagyobbra tartották magukat. Bár Azshara királyn?t egyformán szerette az egész népe, a Nemesenszületetteket titkon irigyelte és egyáltalán nem kedvelte a többi éjelf.

Azshara királyn? osztotta a papok kíváncsiságát az Örökkévalóság Kútjával kapcsolatban, ezért elrendelte, hogy a Nemesenszületettek derítsék ki a tó titkait és fedjék fel igazi célját a világban. Így aztán belevetették magukat a munkába és fáradhatatlanul tanulmányozták a Kutat. Id?vel kifejlesztették azt a képességet, hogy manipulálni és irányítani tudták a Kút kozmikus energiáit. Kísérleteik el?rehaladtával felfedezték, hogy újonnan kifejlesztett képességükkel kedvükre tudtak teremteni vagy pusztítani. A meggondolatlan Nemesenszületettek primitív mágiába botlottak és elhatározták, életüket annak szentelik, hogy a mesterévé váljanak. Bár abban egyetértettek, hogy a mágia veszélyes is lehet, ha felel?tlenül használják, Azshara és a kiválasztottai mégis meggondolatlan nemtör?dömséggel kezdték gyakorolni mágiájukat. Bár Cenarius és számos hajlott korú éjelf tudós figyelmeztetett rá, hogy a mágia egyértelm?en szeszélyes m?vészetével való játszadozás csakis katasztrófához vezethet, ennek ellenére Azshara és követ?i makacsul folytatták bimbózó képességeik fejlesztését.

Ahogy hatalmuk egyre n?tt, Azshara és a Nemesenszületettek határozott változáson mentek át. A g?gös és zárkózott f?nemesi osztály egyre érzéketlenebb és kegyetlenebb lett éjelf testvéreikkel szemben. Egy sötét és nyomasztó árnyék borult fekete lepelként Azshara valaha leny?göz? szépségére. Egyre jobban visszavonult szeret? népét?l és senkivel sem érintkezett megbízható Nemesenszületett papjain kívül.

Egy fiatal tudós, Haragvihar Malfurion, aki sok id?t töltött a druidizmus primitív m?vészetének tanulmányozásával, sejteni kezdte, hogy a Nemesenszületetteket és szeretett királyn?jét valami rettenetes hatalom rontása támadta meg. Bár arról sejtelme sem volt, hogy miféle gonosz közeleg, azt tudta, hogy az éjelfek élete hamarosan örökre megváltozik…

Az ?sök Háborúja

10000 évvel a Warcraft I eseményei el?tt

A Nemesenszületettek meggondolatlan mágiahasználata az Örökkévalóság Kútjából kiindulva energiahullámokat bocsátott ki a Nagy Sötét Végtelenbe. Ezeket a folyamatosan áradó energiahullámokat rettenetes idegen elmék érzékelték. Sargeras – minden él? Nagy Ellensége, a Világok Elpusztítója – felfigyelt ezekre az er?s hullámokra és vonzódva fordult távoli kiindulópontjuk felé. Azeroth ?skori világát kémlelve és az Örökkévalóság Kútjának határtalan energiáit érzékelve Sargerasban mohó vágy ébredt. A Névtelen Üresség nagy sötét istene elhatározta, hogy elpusztítja az ifjú világot és megkaparintja az energiáit magának.

Sargeras összehívta hatalmas Lángoló Légióját és megindult Azeroth gyanútlan világa felé. A Légiót alkotó milliónyi rikoltozó démont az univerzum távoli sarkaiból rángatták el? és már ki voltak éhezve a hódításra. Sargeras hadnagyai, Archimonde, a Megrontó és Mannoroth, a Pusztító felkészítették pokolbéli szolgáikat a támadásra.

Azshara királyn?, eltelve mágiájának szörny? extázisától, áldozatául esett Sargeras ellenállhatatlan hatalmának és beleegyezett, hogy el?segíti a világon való megtestesülését. Még Nemesenszületett szolgálói is átadták magukat a mágia elkerülhetetlen rontásának és istenként kezdték tisztelni Sargerast. A Légióhoz való h?ségüket bizonyítandó, segítettek királyn?jüknek egy hatalmas, kavargó portál megnyitásában, az Örökkévalóság Kútjának mélyén.

Miután végzett az el?készületekkel, Sargeras megkezdte Azeroth végzetes invázióját. A Lángoló Légió harcos démonai megrohanták a világot az Örökkévalóság Kútján keresztül és ostrom alá vonták az éjelfek békésen alvó városait. Arhimonde és Mannoroth vezetésével a Légió elözönlötte Kalimdor földjét, nyomukban csak hamu és gyász maradt. A boszorkánymester démonok perzsel? pokollényeket idéztek, akik meteorokként zuhantak rá Kalimdor templomainak díszes tornyaira. Kalimdor mez?in egy csapat gyújtogató, vérontó gyilkosból, a Végzetgárdistákból álló banda masírozott végig és mindenkit legyilkoltak, aki az útjukba állt. Vad, démoni pokolkutyák falkái pusztíthattak ellenállás nélkül a vidéken. Bár a bátor Kaldorei harcosok sietve indultak ?si hazájuk megvédelmezésére, centir?l-centire egyre hátrébb szorultak a Légió támadásának dühe el?tt.

Haragvihar Malfurion feladata lett, hogy segítséget találjon ostromlott testvéreinek. Haragvihart - kinek testvére, Illidan maga is a Nemesenszületettek mágiáját gyakorolta – dühítette a f?nemesi osztály egyre növekv? korrupciója. Miután meggy?zte Illidant, hogy hagyjon fel veszélyes szenvedélyével, Malfurion elindult, hogy megtalálja Cenariust és toborozzon egy ellenálló sereget. A fiatal és szemrevaló papn?, Tyrande is csatlakozott a testvérekhez, Elune nevében. Bár mind Malfurion, mind Illidan gyengéd érzelmeket táplált az idealista papn? irányában, Tyrande szíve egyedül Malfurioné volt. Illidan féltékenyen szemlélte testvére és Tyrande bimbózó románcát, de tudta, hogy szívének fájdalma semmi a mágia iránti függ?sége kínjához képest.

Illidan aki rászokott a mágia éltet? energiáira, erejét megfeszítve igyekezett ellenállni annak az elemi erej? kísértésnek, hogy még egyszer megcsapolja a Kút energiáit. Azonban Tyrande türelmes támogatásával képes volt megtartóztatni magát és segített megtalálni testvérének a rejt?zköd? félistent, Cenariust. Cenarius, aki a távoli Hyjal hegy szent Holdligetében élt beleegyezett, hogy segít az éjelfeknek megtalálni az ?si sárkányokat és megnyerni támogatásukat. A sárkányok, akiket az óriási vörös leviatán, Alexstrasza vezetett belementek, hogy harcba küldjék rajaikat a démonok és pokolbéli mestereik ellen.

Cenarius a megb?völt erd? szellemeinek segítségével összehívott egy ?söreg fa-emberekb?l álló sereget és egy bátor szárazföldi offenzívában a Légió ellen vezette ?ket. Mikor az éjelfek ostromgy?r?t vontak Azshara temploma és az Örökkévalóság Kútja köré, kitört a totális háború. Újonnan szerzett er?s szövetségeseik ellenére Malfurion és társai felismerték, hogy a Légiót nem lehet pusztán katonai er?vel legy?zni.

Miközben titáni csata zajlott Azshara f?városa körül, a megtévedt királyn? Sargeras érkezését várta. A Légió ura arra készült, hogy átlép az Örökkévalóság Kútján és megtestesül a felprédált világon. Ahogy lehetetlenül hatalmas árnyéka egyre közelebb került a Kút háborgó felszínéhez, Azshara maga köré gy?jtötte legnagyobb hatalmú Nemesenszületett követ?it. Csak úgy tudtak volna Sargeras számára megfelel?en nagy kaput nyitni, ha mágiájukat egyetlen fókuszált varázslatban egyesítik.

Miközben dúlt a csata Kalimdor lángoló harcmez?in, rettenetes dolog történt. Az események pontos részletei elvesztek a múlt ködében, de azt tudjuk, hogy Neltharion, a Föld Sárkány Aspektusa meg?rült a Lángoló Légió elleni egyik kritikusan fontos összecsapásban. B?re elkezdett felhasadni, testéb?l lángok és mindent elemészt? düh áradt ki. Felvette a Halálszárny nevet, majd a lángoló sárkány saját testvérei ellen fordult és el?zte az öt sárkányrajt a csatamez?r?l.

Halálszárny váratlan árulása annyira pusztító volt, hogy az öt sárkányraj sosem heverte ki igazán. A sebesült és döbbent Alexstrasza valamint a többi nemes sárkány arra kényszerült, hogy magukra hagyja halandó szövetségeseit. Malfurion és társai, akik egyszerre csak reménytelen túler?vel találták szemben magukat alig élték túl az ezt követ? ellentámadást.

Malfurion meg volt gy?z?dve róla, hogy az Örökkévalóság Kútja köti össze mintegy köldökzsinórként a démonokat a fizikai világgal, ezért azt hangoztatta, hogy pusztítsák el. Társai – tudván, hogy a Kút volt halhatatlanságuk és hatalmuk forrása – borzadva fogadták ezt a hirtelen hozott döntést. Tyrande mégis látta a bölcsességet Malfurion elmélete mögött, így meggy?zte Cenariust és a többieket, hogy rohanják le Azshara templomát és találják meg a módját a Kút elpusztításának egyszer és mindenkorra.

A Világ Hasadása

Illidan tisztában volt azzal, hogy a Kút elpusztítása lehetetlenné tenné, hogy valaha is újra mágiát használhasson ezért elhagyta a csoportot és elindult, hogy figyelmeztesse a Nemesenszületetteket Malfurion tervére. Függ?ségéb?l ered? ?rületének illetve testvére Tyrandéval folytatott viszonya miatt érzett gyötr? féltékenységének köszönhet?en Illidannak egyáltalán nem volt lelkiismeretfurdalása amiatt, hogy elárulta Malfuriont és csatlakozott Azshara követ?ihez. Illidan esküt tett rá, hogy mindenek felett álló célja lesz a Kút hatalmának megvédése, bármilyen eszközzel.

A testvére távozásától megtört szív? Malfurion társainak élén Azshara templomához vonult. Ám ahogy betörtek a fogadóterembe, ott találták a Nemesenszületetteket, akik sötét varázslatukat kántálták. A közösen felidézett varázslat a Kút háborgó mélységeiben egy instabil energiaörvényt hozott létre. Miközben Sargeras fenyeget? árnya egyre közelebb került a felszínhez, Malfurion és szövetségesei támadásba lendültek.

Illidan figyelmeztetésének köszönhet?en Azshara fel tudott készülni a támadásra. Malfurion majd’ mindegyik követ?je áldozatául esett az ?rült királyn? mágiájának. Tyrandét, aki megpróbálta hátbatámadni Azsharát meglepte a királyn? Nemesenszületett test?reinek támadása. Bár sikerült legy?znie a test?röket, rettenetes sebeket szerzett az ellenük vívott harcban. Mikor Malfurion látta, hogy szerelme elesett, gyilkos dühroham uralkodott el rajta és elhatározta, hogy véget vet Azshara életének.

Miközben a templom falain belül és kívül is ádáz csata zajlott, Illidan el?bukkant az árnyakból a nagy Kút partján. Különleges módon el?készített üvegcséket vett el? és letérdelve megtöltötte ?ket a Kút csillámló vizével. Biztos volt benne, hogy a démonok szétzúzzák az éjelfek civilizációját, ezért Illidan úgy tervezte, hogy ellopja a megszentelt vizet és energiáit megtartja magának.

A Malfurion és Azshara között kibontakozó csata a Nemesenszületettek gondosan megtervezett varázslatát káoszba taszította. A Kút mélységeiben kavargó instabil örvény felrobbant és ez egy végzetes eseménysort indított el, amely a világ meghasadását eredményezte. A hatalmas robbanás az alapjáig lerombolta a templomot és óriási lökéshullámokat gerjesztett a megkínzott föld mélyén. Miközben folyt az elkeseredett küzdelem a Légió és az éjelfek között a lerombolt f?városban, a háborgó Örökkévalóság Kútja magába roskadt és összeomlott. Az ezután következ? végzetes robbanás megrázta a földet és elsötétítette az eget. Ahogy a Kút felrobbanásának utórezgései megrázták a világ csontjait, a tenger benyomult, hogy kitöltse a földben maradt tátongó sebet. Kalimdor földterületének közel nyolcvan százaléka megsemmisült a robbanásban, csak egy maroknyi különálló kontinens maradt utána az újonnan született háborgó tenger körül. Az új tenger közepén, ott ahol valaha az Örökkévalóság Kútja volt, egy szök?áraktól és kaotikus energiáktól korbácsolt viharos terület keletkezett. Ez az iszonyatos seb, amelyet Viharörvény néven ismerünk talán az örökkévalóságig folytatja vad kavargását. Állandó mementója marad ennek a rettenetes katasztrófának… és annak az utopisztikus korszaknak, ami örökre elveszett.

Valahogyan, csodával határos módon Azshara királyn? és Nemesenszületett követ?i túlélték a katasztrófát. A magukból kibocsátott mágia visszacsapása megkínozta és eltorzította ?ket miközben a Kút robbanásától felkorbácsolt tenger lerántotta ?ket a mélybe. Átok szállt rájuk és átalakulva új formát vettek fel, bel?lük lettek a gy?löletes kígyószer? nagák. Azshara gy?lölettel és haraggal eltelve egy hatalmas szörnyszülött lett, tükrözve azt a romlottságot és gonoszságot, ami mindig is benne rejt?zött.

Ott, mélyen a Viharörvény alatt a nagák egy új várost építettek maguknak, Nazjatart, és szép lassan elkezdték újra felépíteni hatalmukat. Ezután több mint tízezer év telt el, míg a nagák felfedték létezésüket a felszíni világnak.

A Hyjal hegy és Illidan Ajándéka

A maroknyi éjelf, akik túlélték az iszonyatos robbanást, sebtében összetákolt tutajokra szállt és lassan elindultak az egyetlen, látótávolságban lev? földdarab felé. Valahogyan, Elune kegyelméb?l, Malfurion, Tyrande és Cenarius túlélte a Nagy Hasadást. A megfáradt h?sök megegyeztek, hogy a túlél?k élére állnak és új otthont keresnek népük számára. Néma csendben zajló útjuk során felmérték a világukat ért csapás nagyságát és ráébredtek, hogy önnön szenvedélyességük okozta a mindent elemészt? pusztítást. Bár Sargerast és a Légióját a Kút pusztulása kitaszította a világból, Malfurion és társai gondolatait a gy?zelem rettenetes árán való töprengés kötötte le.

Számos Nemesenszületett is sértetlenül élte túl a kataklizmát. ?k a többi éjelffel együtt utaztak az új földrész partjai felé. Bár Malfurion nem bízott szándékaikban, egyel?re megelégedett azzal, hogy a Kút energiái nélkül igazán nagy bajt nem okozhattak.

Mikor az elcsigázott éjelfek partra szálltak az új földrészen, felfedezték, hogy szent hegyük, a Hyjal is átvészelte a katasztrófát. Új otthon után kutatva Malfurion és az éjelfek felmásztak a Hyjal hegy meredek emelked?in és eljutottak a széljárta hegytet?re. A hegy hatalmas csúcsai között elhelyezked? erd?s völgybe leereszkedve egy békés kis tóra leltek. Rettenettel látták, hogy a tó vizét mágia szennyezte be.

Illidan, aki szintén túlélte a Hasadást, jóval el?bb érkezett a Hyjal hegy tetejére, mint Malfurion és az éjelfek. ?rülten vágyva rá, hogy a mágia továbbra is szabadon áramolhasson a világban, Illidan a hegyi tóba ürítette üvegcséit, melyek az Örökkévalóság Kútjából nyert értékes vizet tárolták. A Kút er?teljes energiái gyorsan fellángoltak és létrehozták az új Örökkévalóság Kútját. Az örvendez? Illidan hitte, hogy az új Kút ajándék lesz az eljövend? generációk számára, így teljesen megdöbbent, mikor Malfurion kérd?re vonta és elmagyarázta neki, hogy a mágia természetéb?l fakadóan kaotikus, használata elkerülhetetlenül széleskör? korrupcióhoz és viszályhoz vezet. Illidan azonban még ezek után sem volt hajlandó lemondani mágikus képességei használatáról.

Malfurion tisztában volt vele, hogy hova vezethetnek Illidan kegyetlen mesterkedései, ezért elhatározta, hogy egyszer és mindenkorra leszámol a hatalomtól megtébolyodott testvérével. Cenarius segítségével Malfurion egy kiterjedt földalatti börtönbe zárta Illidant, hogy az id?k végezetéig maradjon ott leláncolva és hatalmától megfosztva. Hogy megbizonyosodjon testvére fogságban maradásáról, Malfurion a fiatal ?rz?t, Árnyékdal Maievet jelölte ki Illidan személyes börtön?rének.

Az éjelfek tartottak t?le, hogy az új Kút elpusztítása talán egy még nagyobb katasztrófát eredményezne, ezért inkább nem háborgatták. Malfurion pedig kinyilvánította, hogy népe soha többé nem gyakorolja a mágia m?vészetét. Cenarius felügyelete alatt elkezdték elsajátítani a druidizmus ?si tanait, hogy képessé váljanak a föld sebeinek begyógyítására és szeretett erd?ik újratelepítésére a Hyjal hegy lábánál.

A Világfa és a Smaragd Álom

9000 évvel a Warcraft I eseményei el?tt

Az éjelfek sok éven át dolgoztak fáradhatatlanul azon, hogy ?si hazájukat amennyire lehet újraépítsék. Hagyták, hogy leomlott templomaikat és útjaikat elborítsa a gaz és helyettük új otthonokat építettek maguknak a Hyjal hegy lábánál elterül? zöldell? erd?kben és árnyékos dombokon. Id?vel a nagy Hasadást túlél? sárkányok is el?bújtak titkos rejtekhelyeikr?l.

Alexstrasza, a vörös, Ysera, a zöld és Nozdormu, a bronz alászálltak a druidák békés ligeteibe és megszemlélték az éjelfek munkájának gyümölcseit. Malfurion, akib?l mérhetetlen hatalmú f?druida lett, üdvözölte a hatalmas sárkányokat és beszélt nekik az új Örökkévalóság Kútjának megteremtésér?l. A nagy sárkányok aggódva fogadták a komor híreket és feltételezték, hogy amíg a Kút létezik, a Légió egy napon visszatérhet és újra megtámadhatja a világot. Malfurion és a három sárkány szövetséget kötöttek és megfogadták, hogy a Kutat megvédik és biztosítják, hogy a Lángoló Légió ügynökei soha ne találhassanak rá újból a világra.

Alexstrasza, az Élet Megtartója egy megb?völt makkot helyezett el az Örökkévalóság Kútjának szívében. A makk a mágikus erej? vízben azonnal szárba szökkent és egy hatalmas fa n?tt ki bel?le. Az óriási fa gyökerei a Kút vízében kapaszkodtak, zöldell? lombjai pedig úgy t?nt, mintha az eget érintették volna. Ez a hatalmas fa lett az éjelfek természettel kötött szövetségének örök szimbóluma, életadó energiái pedig id?vel kiteljesedtek, hogy meggyógyítsák az egész világot. Az éjelfek a Nordrassil nevet adták Világfájuknak, amely anyanyelvükön azt jelentette: „a mennyek koronája”.

Nozdormu az Id?tlen, b?bájt varázsolt a Világfára, biztosítva, hogy amíg a hatalmas fa él, az éjelfek nem öregednek és nem eshetnek áldozatául betegségnek vagy járványoknak.

Ysera az Álmodó, szintén megb?völte a Világfát és saját birodalmához, a Smaragd Álomként ismert éteri dimenzióhoz kötötte. A Smaragd Álom, ez a hatalmas, állandóan változó szellemvilág a fizikai világ határain kívül létezett. Az Álomból irányította Ysera a természet örök körforgását és magának a világnak az evolúciós fejl?dését. Az éjelf druidák, ideértve Malfuriont is a Világfán keresztül szintén az Álomhoz köt?dtek. A misztikus paktum részeként a druidák beleegyeztek, hogy évszázadokon át fognak szunnyadni, hogy közben szellemük Ysera végtelen Álomösvényeit járhassa. Bár a druidák bánkódtak azon, hogy életükb?l így sok-sok évet elveszítenek, mégis önzetlenül beleegyeztek, hogy Yserával kötött megegyezésüket megtartsák.

A Nemes Elfek Szám?zetése

7300 évvel a Warcraft I eseményei el?tt

Az évszázadok múlásával az éjelfek új társadalma meger?södött és lassan magába foglalta az egész zöldell? erd?t, amelyet K?risvölgynek kereszteltek el. A Nagy Hasadás el?tt elterjedt sokféle él?lény és faj, mint például a medveemberek és a vaddisznóemberek újra megjelentek és benépesítették a vidéket. A druidák jóságos vezetése alatt az éjelfekre egy példátlanul békés és nyugodt korszak köszöntött a csillagok vigyázó tekintete alatt.

A Nemesenszületett túlél?k azonban egyre nyugtalanabbak lettek. Mint el?ttük Illidan, úgy ?k is áldozatául estek az imádott mágiájuk elvesztése miatt náluk is jelentkez? elvonási tüneteknek. Csábította ?ket a lehet?ség, hogy merítsenek az Örökkévalóság Kútjának energiáiból és folytassák mágikus gyakorlataikat. Dath’Remar, a Nemesenszületettek ifjú és szókimondó vezére nyíltan kritizálni kezdte a druidákat és gyávának nevezte ?ket amiért megtagadták a mágia használatát, amit pedig az éjelfek joggal tarthattak sajátjuknak. Malfurion és a druidák elutasították Dath’Remar érvelését és figyelmeztették a Nemesenszületetteket, hogy a mágia bármiféle használatáért halálbüntetés járhat. Hogy megpróbálják rávenni a druidákat a törvény megváltoztatására, Dath’Remar és követ?i egy arcátlan és balsorsú tettre szánták el magukat: egy rettenetes mágikus vihart szabadítottak K?risvölgyre.

A druidák nem tudták rászánni magukat arra, hogy fajtársaik közül ilyen sokat halálra ítéljenek, ezért elhatározták, hogy a meggondolatlan Nemesenszületetteket szám?zik földjeikr?l. Dath’Remar és követ?i, – akik örültek neki, hogy végre megszabadulhattak konzervatív gondolkodású társaiktól – különlegesen felkészített hajókra szálltak és nekivágtak a nyílt óceánnak. Bár egyikük sem tudta, hogy mi vár rájuk a háborgó Viharörvényen túli tengereken, mégis lelkesítette ?ket saját hazájuk megalapításának vágya, ahol majd büntetlenül gyakorolhatják imádott mágiájukat. A Nemesenszületettek, vagyis a Quel’dorei-ek, ahogy Azshara nevezte ?ket korszakokkal azel?tt végül partot értek a keleti földrészen, amelyet az emberek kés?bb Lordaeronnak neveztek el. Úgy tervezték, hogy felépítik saját mágikus királyságukat, Quel’Thalast és elutasítják az éjelfek holdimádatát és éjszakai életmódját. Örökre szívükbe fogadták a napot és eztán mindörökre nemes elfekként ismerte ?ket a világ.

A Vigyázók és a Hosszú Virrasztás

Megtévedt testvéreik távozása után az éjelfek ismét varázslatos otthonuk védelmének szentelték figyelmüket. A druidák - megérezve, hogy visszavonulásuk ideje közeleg - felkészültek a hosszú álomra és arra, hogy hátrahagyják szeretteiket és családjaikat. Tyrande, akib?l Elune f?papn?je lett megkérte szerelmét Malfuriont, hogy ne hagyja el ?t Ysera Smaragd Álmáért. Malfurion azonban - akit becsülete kötelezett rá, hogy rálépjen a folyton változó Álomutakra - búcsút intett a papn?nek, ám megfogadta, hogy amíg szerelmükhöz h?ek maradnak valójában sosem válnak el.

Tyrande, aki egyedül maradt, hogy megvédje Kalimdort az új világból rá leselked? veszélyek el?l éjelf n?véreivel egy hatékony harcoló egységet szervezett. Vigyázóknak nevezték el ezeket a félelmet nem ismer?, jól képzett harcosn?ket, kik Kalimdor védelmére esküdtek fel. Bár inkább saját maguk jár?röztek K?risvölgy árnyat adó erdeiben, sok szövetségesük is volt, akikre számíthattak szükség esetén.

A félisten, Cenarius a közelben maradt, a Hyjal hegy Holdligetében. Fiai, akiket a Liget ?rz?iként ismertek, szemmel tartották az éjelfeket és gyakran segítséget is nyújtottak a Vigyázóknak a vidék békéjének fenntartásában. Még Cenarius félénk leányai, a driádok is egyre gyakrabban jelentek meg nyíltan mások el?tt.

K?risvölgy rendjének fenntartása lefoglalta Tyrandet, de Malfurion nélkül kevés örömet lelt az életben. Ahogy teltek múltak a hosszú évszázadok, miközben a druidák az igazak álmát aludták, ? egyre inkább félni kezdett attól, hogy eljöhet egy második démoni invázió. Nem tudta lerázni magáról azt a nyugtalanító érzést, hogy a Lángoló Légió még odakint ólálkodik, a Nagy Sötétségen túl és bosszút forral az éjelfek és Azeroth világa ellen.