Az Ébredez? Világ és az Örökkévalóság Kútja

Tízezer évvel azel?tt, hogy az orkok és az emberek összecsaptak egymással az Els? Háborúban, Azeroth világának bölcs?jében egyetlen hatalmas kontinens ringott, tengerekt?l körülvéve. Ez a Kalimdornak nevezett föld számos változatos fajnak és teremtménynek adott otthont, akik a túlélésükért küzdöttek az ébred? világ vad természeti er?i ellen. A sötét kontinens közepén volt egy izzó energiákból álló rejtélyes tó. Ez a tó, amelyet kés?bb az Örökkévalóság Kútjának neveztek el, a világ mágiájának és természetes hatalmának igaz szíve volt. A világon túli Nagy Sötétségb?l származó energiájával a Kút egy misztikus forrás volt, amely szerteszét küldte ezeket az energiákat a világba, táplálva az életet annak minden csodálatos megjelenési formájában.

Id?vel egy éjszakai életmódot folytató primitív humanoid törzs merészkedett óvatosan az igéz?en b?bájos tó partjaira. A vad, nomád humanoidok, akiket a Kút furcsa energiái vonzottak oda, kezdetleges viskókat építettek békés partjain. Id?vel a Kút kozmikus hatalma befolyásolta a törzset, er?sebbé, bölcsebbé és gyakorlatilag halhatatlanná változtatta ?ket. A törzs felvette a Kaldorei nevet, amely anyanyelvükön azt jelentette: „a csillagok gyermekei”. Bimbózó társadalmukat ünnepelve a tó partjai mentén nagy építményeket és templomokat emeltek.

A Kaldoreiek, vagy kés?bbi nevükön az éjelfek a holdistenn?t, Elunet tisztelték és hitték, hogy a nappali órákban ott alszik a Kút csillámló mélységeiben. Az ?si éjelf papok és jövend?mondók kielégíthetetlen kíváncsisággal tanulmányozták a Kutat, attól a vágytól hajtva, hogy felfedezzék ismeretlen titkait és hatalmát. Ahogy a társadalmuk fejl?dött, az éjelfek felderítették egész Kalimdort és találkoztak más lakóival is. Az egyedüli lények, akikt?l tartottak az ?si és nagyhatalmú sárkányok voltak. Az óriási hüll?szer? lények gyakran visszahúzódónak bizonyultak, de kétségkívül sokat tettek azért, hogy az ismert földeket megvédjék az esetleges fenyegetésekt?l. Az éjelfek megtudták, hogy a sárkányok magukat a világ védelmez?inek tartják és elfogadták, hogy ?ket és a titkaikat jobb nem háborgatni.

Id?vel az éjelfek kíváncsisága ahhoz vezetett, hogy találkoztak és barátságot kötöttek számos nagyhatalmú lénnyel, köztük például Cenariusszal, aki a háborítatlan erd?ségek félistene volt. A nemeslelk? Cenarius megkedvelte a kíváncsi éjelfeket és sok id?t töltött azzal, hogy megtanítsa nekik a természet titkait. A békés Kaldoreiekben er?s köt?dés támadt Kalimdor él? erd?ségei iránt és elmerültek a természet harmonikus egyensúlyában.

Ahogy teltek-múltak a végtelennek t?n? korszakok, az éjelfek civilizációja felvirágzott mind területileg, mind kulturálisan. Templomaik, útjaik és lakóházaik megtalálhatók voltak szerte az egész sötét kontinensen. Azshara, az éjelfek gyönyör? és tehetséges királyn?je egy hatalmas, csodálatos palotát épített a Kút partjainál, ahol kiválasztott udvartartása élt a drágakövekkel díszített csarnokokban. H? szolgái, akiket Quel’doreinek vagyis Nemesenszületetteknek hívott lesték minden parancsát és mindenki másnál nagyobbra tartották magukat. Bár Azshara királyn?t egyformán szerette az egész népe, a Nemesenszületetteket titkon irigyelte és egyáltalán nem kedvelte a többi éjelf.

Azshara királyn? osztotta a papok kíváncsiságát az Örökkévalóság Kútjával kapcsolatban, ezért elrendelte, hogy a Nemesenszületettek derítsék ki a tó titkait és fedjék fel igazi célját a világban. Így aztán belevetették magukat a munkába és fáradhatatlanul tanulmányozták a Kutat. Id?vel kifejlesztették azt a képességet, hogy manipulálni és irányítani tudták a Kút kozmikus energiáit. Kísérleteik el?rehaladtával felfedezték, hogy újonnan kifejlesztett képességükkel kedvükre tudtak teremteni vagy pusztítani. A meggondolatlan Nemesenszületettek primitív mágiába botlottak és elhatározták, életüket annak szentelik, hogy a mesterévé váljanak. Bár abban egyetértettek, hogy a mágia veszélyes is lehet, ha felel?tlenül használják, Azshara és a kiválasztottai mégis meggondolatlan nemtör?dömséggel kezdték gyakorolni mágiájukat. Bár Cenarius és számos hajlott korú éjelf tudós figyelmeztetett rá, hogy a mágia egyértelm?en szeszélyes m?vészetével való játszadozás csakis katasztrófához vezethet, ennek ellenére Azshara és követ?i makacsul folytatták bimbózó képességeik fejlesztését.

Ahogy hatalmuk egyre n?tt, Azshara és a Nemesenszületettek határozott változáson mentek át. A g?gös és zárkózott f?nemesi osztály egyre érzéketlenebb és kegyetlenebb lett éjelf testvéreikkel szemben. Egy sötét és nyomasztó árnyék borult fekete lepelként Azshara valaha leny?göz? szépségére. Egyre jobban visszavonult szeret? népét?l és senkivel sem érintkezett megbízható Nemesenszületett papjain kívül.

Egy fiatal tudós, Haragvihar Malfurion, aki sok id?t töltött a druidizmus primitív m?vészetének tanulmányozásával, sejteni kezdte, hogy a Nemesenszületetteket és szeretett királyn?jét valami rettenetes hatalom rontása támadta meg. Bár arról sejtelme sem volt, hogy miféle gonosz közeleg, azt tudta, hogy az éjelfek élete hamarosan örökre megváltozik…