Arathor és a Troll Háborúk

2800 évvel a Warcraft I eseményei el?tt

Miközben a nemes elfek az életükért küzdöttek a trollok vad rohama ellenében, Lordaeron szétszórt, nomád ember törzsei egymással küzdöttek a törzsi területek feletti uralomért. A korai emberek törzsei egymás településeit fosztogatták, a faji egység vagy a becsület igen keveset jelentett számukra. Az egyik törzs azonban, az Arathi ráébredt, hogy a trollok már akkora fenyegetést jelentettek, amelyet nem lehetett tovább figyelmen kívül hagyni. Az arathik az összes törzset saját uralmuk alatt akarták egyesíteni, hogy egységesen tudjanak fellépni a troll bandák ellen.

Hat év alatt a ravasz arathik diadalmaskodtak és legy?zték az összes rivális törzset. Minden egyes gy?zelem után békét és egyenjogúságot ajánlottak a legy?zötteknek, így megnyerték a h?ségét mindazoknak akik felett gy?zedelmeskedtek. Id?vel számos másik törzs olvadt egybe az Arathiak vezérlete alatt és hadseregük jelent?sen meger?södött. Bízva abban, hogy ellenállhatnak a troll portyázóknak vagy akár a rejt?zköd? elfeknek is, ha úgy alakul, a hadurak elhatározták, hogy építenek egy er?dvárost Lordaeron déli vidékén. A városállam, amelyet Stromnak neveztek el, f?városa lett országuknak, Arathornak. Ahogy Arathor felvirágzott, a hatalmas kontinens minden sarkából dél felé vándoroltak az emberek, hogy Strom védelme alatt biztonságban élhessenek.

Egy zászló alatt egyesülve, az emberek törzsei er?s, bizakodó kultúrát építettek. Thoradin, Arathor királya tudta, hogy északon a rejtélyes elfeket állandó ostrom alatt tartják a trollok, de vonakodott attól, hogy emberei biztonságát visszavonultan él? idegenek védelmében kockáztassa. Hónapok teltek el és északról lassan az elfek küszöbönálló vereségér?l érkeztek hírek. Thoradin csak akkor ébredt rá, hogy valójában milyen nagy a troll veszély, mikor Quel'Thalasból megfáradt követek érkeztek Strom városába.

Az elfek tájékoztatták Thoradint arról, hogy a troll seregek hatalmasak és ha Quel'Thalas elesik bizonyára tovább haladnak majd dél felé. A kétségbeesett elfeknek mindenáron katonai segítségre volt szükségük, így gyorsan beleegyeztek abba, hogy a trollok elleni segítségért cserébe néhány kiválasztott embernek megtanítják a mágia használatát. Thoradin nem bízott annyira a mágiában, de felismerve kényszer? helyzetét beleegyezett, hogy megsegíti az elfeket. Szinte azonnal elf varázslók érkeztek Arathorba és egy csapat embernek elkezdték megtanítani a mágia m?vészetét.

Az elfek úgy találták, hogy bár az emberek természetüknél fogva ügyetlenül alkalmazták a mágiát, mégis meglep? affinitásuk volt iránta. Száz embernek tanították meg az elfek titkaik legalapvet?bb ismeretét, éppen annyit, amennyi feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy felvehessék a harcot a trollokkal. Meggy?z?dve róla, hogy ember tanítványaik készen állnak arra, hogy segítsenek a küzdelemben, az elfek elhagyták Stromot és északnak vonultak Thoradin király harcra kész seregeivel.

Az elfek és emberek egyesített seregei összecsaptak a trollok elsöpr? erej? hadaival az Alterac Hegység lábainál. Napokig tartott a csata, de Arathor fáradhatatlan seregei egy tapodtat sem engedték el?renyomulni a trollok özönl? áradatát. Az elf f?urak úgy látták elérkezett az ideje annak, hogy mágiájuk hatalmát az ellenségre szabadítsák. A száz ember mágus és egy seregnyi elf varázsló a mennyek dühét idézték meg az egekb?l és lángra lobbantották a trollok hadát. Az elemi t?z megakadályozta, hogy a trollok regenerálják sérüléseiket, megkínzott testüket belülr?l emésztette el a mágikus t?z.

A troll seregek szétszórt maradéka menekülni próbált, de Thoradin katonái üldöz?be vették és lemészárolták ?ket mind egy szálig. A trollok soha sem heverték ki teljesen ezt a vereséget és a történelemben soha többé nem volt példa egy egységes troll nemzet felemelkedésére. Meggy?z?dve róla, hogy Quel'Thalas megmenekült a pusztulástól, az elfek h?séget és barátságot fogadtak Arathor országának és Thoradin király vérvonalának. Az emberek és az elfek ezután korszakokon át békés kapcsolatokat ápoltak.