A Fekete Kapu és Viharvárad eleste

Miközben Kil'jaeden felkészítette a Hordát Azeroth inváziójára, Medivh tovább küzdött saját lelkéért Sargeras ellen. Llane király, Viharvárad nemes uralkodója aggódva szemlélte, ahogy a sötétség lassan megfertőzte barátja lelkét. Megosztotta félelmeit Anduin Lotharral is, az Arathi vérvonal utolsó képviselőjével, akit főhadnagyának nevezett ki. Sajnos egyikük sem sejthette még, hogy a Medivhet lassan elnyelő örület micsoda rettenetet szabadít majd el.

Végső ösztönzésként Sargeras azt ígérte Gul'dannak, hogy nagy hatalmat ruház rá, ha beleegyezik, hogy a Hordát Azeroth ellen vezesse. Medivhen keresztül Sargeras azt üzente a boszorkánymesternek, hogy élő istenné válhat, ha megtalálja a tenger mélyén azt a kriptát, ahová Aegwynn Őrző rejtette Sargeras megtört testét, majd' ezer évvel korábban. Gul'dan megegyezett a démonúrral és elhatározta, hogy miután legyőzte Azeroth népét, felkutatja a legendás kriptát és elnyeri jutalmát. Megbizonyosodva róla, hogy a Horda megfelelően szolgálja céljait, Sargeras parancsot adott az invázió megkezdésére.

Közös erőfeszítéssel Medivh és az Árnyék Tanács boszorkánymesterei megnyitották azt a dimenziók közti átjárót, amelyet Fekete Kapunak neveztek el. A térkapu áthidalta a Draenor és Azeroth közti távolságot és elég nagy volt ahhoz, hogy akár egész seregek kelhessenek át rajta. Gul'dan ork felderítőket küldött át a kapun, hogy mérjék fel a földet, amelyet nemsokára megtámadnak. A visszatérő felderítők biztosították az Árnyék Tanácsot, hogy Azeroth világa csak arra vár, hogy leigázzák.

Durotan meg volt győződve róla, hogy a Gul'dant rabságban tartó rontás pusztulást hoz népére, ezért ismét szót emelt a boszorkánymesterek ellen. A bátor harcos azt állította, hogy a boszorkánymesterek elpusztítják az orkok lelkének tisztaságát és ez a meggondolatlan invázió csak a vesztüket okozhatja. Gul'dan nem merte megkockáztatni, hogy kivégeztessen egy ilyen népszerű hőst, ezért arra kényszerült, hogy Durotant és az általa vezetett Hófarkas klánt az új világ egy távoli sarkába száműzze.

Miután a száműzött Hófarkasok átléptek a portálon, csak néhány ork klán követte őket. Ezek az orkok gyorsan kiépítették táboraikat a Fekete Ingoványban, amely egy sötét és mocsaras vidék volt Viharvárad királyságától messze keletre. Ahogy az orkok kirajzottak, hogy felderítsék az új földeket, szinte azonnal konfliktusba keveredtek Viharvárad ember védőivel. Bár ezek a rajtaütések általában gyorsan véget értek, mindkét faj számára világossá tették erősségeiket és gyengéiket. Llane és Lothar sosem tudtak pontos adatokat szerezni az orkok számáról és csak becsülni tudták, hogy vajon milyen nagy sereggel is állnak szemben. Néhány éven belül az ork Horda nagy része átkelt Azeroth világára és Gul'dan úgy látta eljött az ideje, hogy rámérjék az első igazi csapást az emberekre. A Horda teljes erejével megtámadta a felkészületlen Viharvárad királyságát.

Amíg Azeroth és a Horda csapatai az egész királyságban egymással csatáztak, a belviszályokkal is szembe kellett néznie mindkét seregnek. Llane király úgy hitte, hogy a vad orkok képtelenek lesznek elfoglalni Azerothot ezért nagyképűen a fővárosban, Viharváradban várta az ellenséget. Sir Lothar azonban meg volt győződve róla, hogy közvetlenül az ellenséget kellene támadni, így választania kellett meggyőződése és a királyhoz való hűsége között. Végül az ösztöneire hallgatott és megostromolta Medivh erődítményét, Karazhant, a varázsló fiatal tanonca, Khadgar segítségével. Khadgar és Lothar sikeresen legyőzte a megszállott Őrzőt, akit egyértelműen a konfliktus forrásaként azonosítottak. Medivh testének elpusztításával Lothar és a fiatal tanonc akaratlanul is a mélységbe száműzte Sargeras szellemét. Ennek következményeként Medivh tiszta és erényes szelleme is tovább élhetett... hosszú éveken át vándorolt ezután a túlvilágon.

Bár Medivhet sikerült legyőzni, az orkok lassan felülkerekedtek Viharvárad védőin. Ahogy a Horda győzelme egyre közelebb került, Végzetpöröly Orgrim, az egyik leghatalmasabb ork főnök szeme felnyílt és lassanként kezdte belátni, hogy valami elfajzott rontás uralkodott el a klánokon mióta felhagytak korábbi életmódjukkal. Öreg harcostársa, Durotan visszatért száműzetéséből és újra figyelmeztette Gul'dan árulására. Gyors megtorlásként Gul'dan orgyilkosai végeztek Durotannal és családjával, egyedül csecsemő fiát hagyták életben. Végzetpöröly nem tudott róla, de Durotan gyermekét megtalálta az emberek seregének egy tisztje, Setétláp Aedelas és rabszolgaként magához vette.

Ez az ork gyermek egy nap majd népének valaha ismert legnagyobb vezére lesz.

Durotan halála felrázta Orgrimot, így nekilátott, hogy megszabadítsa a Hordát a démoni rontástól és végül elnyerte a Horda főnöki címét miután megölte Gul'dan korrupt bábját, Feketekezet. Határozott irányítása alatt a könyörtelen Horda ostrom alá vette Viharváradot. Llane király súlyosan alábecsülte a Horda erejét és tehetetlenül nézte ahogy királysága elbukott a zöldbőrű betolakodókkal szemben. Llane királyt magát az Árnyék Tanács egyik legügyesebb orgyilkosa ölte meg: a félork Garona.

Lothar és katonái Karazhanból visszatérve remélték, hogy időben érkeznek és meggátolhatják a vérontást, megmenthetik egykor dicsőséges hazájukat. Ám sajnos elkéstek, szeretett királyságukból már csak füstölgő romokat találtak. Az ork Horda folytatta a határvidékek fosztogatását és elfoglalta a környező földeket. Bújdosásra kényszerítve, Lothar és követői elkeseredetten megfogadták, hogy bármi áron is, de visszafoglalják hazájukat.