A viharváradi vereség után Lord Lothar összegyűjtötte Azeroth seregeinek maradványait és a tengeren átkelve visszavonult az északi királyságba, Lordaeronba. Biztosnak látszott, hogy ha nem állÃtják meg, a Horda az egész emberiséget leigázhatja, ezért a hét emberi királyság vezetÅ‘i találkoztak és megegyeztek abban, hogy egyesÃtik erÅ‘iket, létrehozták hát Lordaeron Szövetségét. Majd' háromezer év óta elÅ‘ször történt meg, hogy Arathor szétszórt országai ismét közös zászló alatt egyesültek. A Szövetség haderejének fÅ‘parancsnoka Lord Lothar lett, aki felkészÃtette seregeit a Horda közelgÅ‘ támadására.
Hadnagyai, Fényhozó Uther, Büszkerév Daelin admirális és Turalyon segÃtségével Lotharnak sikerült meggyÅ‘znie humanoid szomszédaikat is a fenyegetÅ‘ veszélyrÅ‘l. A Szövetség elnyerte VasüllÅ‘ sztoikus törpjei és egy kisebb csapat quel'thalasi nemes elf támogatását is. Az elfek, akiket abban az idÅ‘ben Napjáró Anasterian vezetett nem akartak különösebben belekeveredni a konfliktusba, ám becsületük kötelezte Å‘ket arra, hogy segÃtsenek Lotharnak, hiszen Å‘ volt az Arathi vérvonal utolsó képviselÅ‘je, akinek az Å‘sei segÃtséget nyújtottak az elfeknek korszakokkal korábban.
A Horda, amit immáron Végzetpöröly hadfÅ‘nök vezetett, óriásokat hozott át Draenorról és besorozta a seregbe az otthonuktól megfosztott Amani erdei trollokat. A Horda nagyszabású hadműveleteket indÃtott Khaz Modan törp királyságának és Lordaeron déli vidékeinek elfoglalására és közben minden útjába akadó ellenállást könnyűszerrel legyÅ‘zött.
A Második Háború epikus méretű ütközetei a tengereken vÃvott hajócsatáktól a levegÅ‘ben zajló párharcokig terjedtek. Valahogyan a Horda rátalált egy nagyhatalmú ereklyére, a Démonléleknek nevezett varázstárgyra és ezzel rabságba vetette az Å‘söreg SárkánykirálynÅ‘t, Alexstraszát. A Horda azzal fenyegette Alexstraszát, hogy elpusztÃtják tojásait, ezzel sikerült kikényszerÃteniük, hogy a sárkány csatába küldje felnÅ‘tt gyermekeit. A nemes vörös sárkányok Ãgy aztán a Horda oldalán léptek be a háborúba.
Khaz Modan, Lordaeron és Azeroth kontinensein mindenhol tombolt a háború. Északi hadjárata részeként a Horda sikeresen felgyújtotta Quel'Thalas határvidékein az elfek erdejeit, akik Ãgy már végleg és teljes odaadással csatlakoztak a Szövetség ügyéhez. Lordaeron nagyobb városait lerombolták és felprédálták a csaták során. Bár semmiféle erÅ‘sÃtésre nem számÃthattak, csodával határos módon Lothar és szövetségesei mégis feltartották ellenségeik elÅ‘renyomulását.
A Második Háború utolsó napjaiban azonban, ahogy a Horda gyÅ‘zelme a Szövetség felett már-már karnyújtásnyira volt, szörnyű viszály alakult ki Azeroth két leghatalmasabb orkja között. Miközben Végzetpöröly az utolsó, mindent eldöntÅ‘ támadásra készült Lordaeron fÅ‘városa ellen - arra a támadásra, ami elsöpörte volna a Szövetség utolsó megmaradt seregeit - Gul'dan és követÅ‘i elhagyták állomáshelyeiket és tengerre szálltak. A döbbent Végzetpöröly, miután Ãgy Gul'dan árulásának köszönhetÅ‘en elvesztette seregének felét kénytelen volt visszavonulni és feladni a Szövetség feletti teljes gyÅ‘zelem legnagyobb lehetÅ‘ségét.
A hataloméhes Gul'dan, aki megszállottan istenné akart válni elkeseredetten kutatott Sargeras tenger mélyén pihenÅ‘ kriptája után, mert úgy hitte ott megtalálja a végsÅ‘ hatalom titkait. Orkjait már arra kárhoztatta, hogy a Lángoló Légió szolgái legyenek, Ãgy Gul'dan lelkiismeretfurdalás nélkül semmibe vette, hogy Végzetpörölyhöz hűséges legyen. A Viharhozó és Alkonypöröly klánok támogatásával Gul'dan sikerrel járt és a felszÃnre emelte Sargeras Kriptáját a tenger mélyérÅ‘l. Azonban mikor kinyitotta az Å‘si, vÃzzel elárasztott kriptát, csak Å‘rült démonokat talált benne.
Hogy megbüntesse árulásukért a dezertáló orkokat, Végzetpöröly elküldte csapatait, hogy öljék meg Gul'dant és hozzák vissza a renegátokat. Meggondolatlansága jutalmaként Gul'dant széttépték azok az Å‘rült démonok, amiket szabadjára engedett a kriptából. Vezérük halála után a renegát klánok hamar elbuktak Végzetpöröly haragvó légiói elÅ‘tt. Bár a lázadást Ãgy sikerült elfojtani, a Horda képtelen volt feldolgozni a veszteséget. Gul'dan árulása nem csak reményt adott a Szövetségnek, hanem idÅ‘t is nyertek arra, hogy rendezzék soraikat és visszavágjanak.
Lord Lothar figyelmét nem kerülték el a Horda belviszályai, ezért gyorsan összegyűjtötte a seregek maradékát és dél felé szorÃtotta vissza Végzetpörölyt, Viharvárad felprédált középsÅ‘ vidékei felé. Ott aztán a Szövetséges haderÅ‘ csapdába zárta a visszavonuló Hordát Feketeszikla vulkanikus erÅ‘djében. Bár Lord Lothar elesett a Szikla lábánál vÃvott csatában, hadnagya Turalyon az utolsó pillanatban a Szövetséges seregek élére állt és visszaszorÃtotta a Hordát a bűzös Gyászmocsárba (Swamp of Sorrows). Turalyon hadai sikeresen elpusztÃtották a Fekete Kaput is, azt a misztikus térkaput, amely az orkok világára Draenorra nyÃlt. Az erÅ‘sÃtéstÅ‘l ilyen módon elvágva, belviszályoktól széttöredezve, a Horda végül teljesen összeomlott és elbukott a Szövetség seregeivel szemben.
A szétszórt ork klánokat gyorsan fogságba ejtették és szigorúan Å‘rzött elkülönÃtÅ‘ táborokba zárták. Bár úgy látszott a Hordát sikerült végérvényesen legyÅ‘zni, néhányan nem hitték, hogy a béke sokáig tarthat. Khadgar, aki immár maga is hÃres fÅ‘mágus volt, meggyÅ‘zte a Szövetséges erÅ‘k fÅ‘parancsnokait, hogy épÃtsék fel a Nethergarde erÅ‘döt, a Fekete Kapu Å‘rzésére, Ãgy biztosÃtva, hogy Draenorról ne jöhessen át egy újabb inváziós sereg.
RSS
del.ico