Lordaeron Szövetsége

A viharváradi vereség után Lord Lothar összegyűjtötte Azeroth seregeinek maradványait és a tengeren átkelve visszavonult az északi királyságba, Lordaeronba. Biztosnak látszott, hogy ha nem állítják meg, a Horda az egész emberiséget leigázhatja, ezért a hét emberi királyság vezetői találkoztak és megegyeztek abban, hogy egyesítik erőiket, létrehozták hát Lordaeron Szövetségét. Majd' háromezer év óta először történt meg, hogy Arathor szétszórt országai ismét közös zászló alatt egyesültek. A Szövetség haderejének főparancsnoka Lord Lothar lett, aki felkészítette seregeit a Horda közelgő támadására.

Hadnagyai, Fényhozó Uther, Büszkerév Daelin admirális és Turalyon segítségével Lotharnak sikerült meggyőznie humanoid szomszédaikat is a fenyegető veszélyről. A Szövetség elnyerte Vasüllő sztoikus törpjei és egy kisebb csapat quel'thalasi nemes elf támogatását is. Az elfek, akiket abban az időben Napjáró Anasterian vezetett nem akartak különösebben belekeveredni a konfliktusba, ám becsületük kötelezte őket arra, hogy segítsenek Lotharnak, hiszen ő volt az Arathi vérvonal utolsó képviselője, akinek az ősei segítséget nyújtottak az elfeknek korszakokkal korábban.

A Horda, amit immáron Végzetpöröly hadfőnök vezetett, óriásokat hozott át Draenorról és besorozta a seregbe az otthonuktól megfosztott Amani erdei trollokat. A Horda nagyszabású hadműveleteket indított Khaz Modan törp királyságának és Lordaeron déli vidékeinek elfoglalására és közben minden útjába akadó ellenállást könnyűszerrel legyőzött.

A Második Háború epikus méretű ütközetei a tengereken vívott hajócsatáktól a levegőben zajló párharcokig terjedtek. Valahogyan a Horda rátalált egy nagyhatalmú ereklyére, a Démonléleknek nevezett varázstárgyra és ezzel rabságba vetette az ősöreg Sárkánykirálynőt, Alexstraszát. A Horda azzal fenyegette Alexstraszát, hogy elpusztítják tojásait, ezzel sikerült kikényszeríteniük, hogy a sárkány csatába küldje felnőtt gyermekeit. A nemes vörös sárkányok így aztán a Horda oldalán léptek be a háborúba.

Khaz Modan, Lordaeron és Azeroth kontinensein mindenhol tombolt a háború. Északi hadjárata részeként a Horda sikeresen felgyújtotta Quel'Thalas határvidékein az elfek erdejeit, akik így már végleg és teljes odaadással csatlakoztak a Szövetség ügyéhez. Lordaeron nagyobb városait lerombolták és felprédálták a csaták során. Bár semmiféle erősítésre nem számíthattak, csodával határos módon Lothar és szövetségesei mégis feltartották ellenségeik előrenyomulását.

A Második Háború utolsó napjaiban azonban, ahogy a Horda győzelme a Szövetség felett már-már karnyújtásnyira volt, szörnyű viszály alakult ki Azeroth két leghatalmasabb orkja között. Miközben Végzetpöröly az utolsó, mindent eldöntő támadásra készült Lordaeron fővárosa ellen - arra a támadásra, ami elsöpörte volna a Szövetség utolsó megmaradt seregeit - Gul'dan és követői elhagyták állomáshelyeiket és tengerre szálltak. A döbbent Végzetpöröly, miután így Gul'dan árulásának köszönhetően elvesztette seregének felét kénytelen volt visszavonulni és feladni a Szövetség feletti teljes győzelem legnagyobb lehetőségét.

A hataloméhes Gul'dan, aki megszállottan istenné akart válni elkeseredetten kutatott Sargeras tenger mélyén pihenő kriptája után, mert úgy hitte ott megtalálja a végső hatalom titkait. Orkjait már arra kárhoztatta, hogy a Lángoló Légió szolgái legyenek, így Gul'dan lelkiismeretfurdalás nélkül semmibe vette, hogy Végzetpörölyhöz hűséges legyen. A Viharhozó és Alkonypöröly klánok támogatásával Gul'dan sikerrel járt és a felszínre emelte Sargeras Kriptáját a tenger mélyéről. Azonban mikor kinyitotta az ősi, vízzel elárasztott kriptát, csak őrült démonokat talált benne.

Hogy megbüntesse árulásukért a dezertáló orkokat, Végzetpöröly elküldte csapatait, hogy öljék meg Gul'dant és hozzák vissza a renegátokat. Meggondolatlansága jutalmaként Gul'dant széttépték azok az őrült démonok, amiket szabadjára engedett a kriptából. Vezérük halála után a renegát klánok hamar elbuktak Végzetpöröly haragvó légiói előtt. Bár a lázadást így sikerült elfojtani, a Horda képtelen volt feldolgozni a veszteséget. Gul'dan árulása nem csak reményt adott a Szövetségnek, hanem időt is nyertek arra, hogy rendezzék soraikat és visszavágjanak.

Lord Lothar figyelmét nem kerülték el a Horda belviszályai, ezért gyorsan összegyűjtötte a seregek maradékát és dél felé szorította vissza Végzetpörölyt, Viharvárad felprédált középső vidékei felé. Ott aztán a Szövetséges haderő csapdába zárta a visszavonuló Hordát Feketeszikla vulkanikus erődjében. Bár Lord Lothar elesett a Szikla lábánál vívott csatában, hadnagya Turalyon az utolsó pillanatban a Szövetséges seregek élére állt és visszaszorította a Hordát a bűzös Gyászmocsárba (Swamp of Sorrows). Turalyon hadai sikeresen elpusztították a Fekete Kaput is, azt a misztikus térkaput, amely az orkok világára Draenorra nyílt. Az erősítéstől ilyen módon elvágva, belviszályoktól széttöredezve, a Horda végül teljesen összeomlott és elbukott a Szövetség seregeivel szemben.

A szétszórt ork klánokat gyorsan fogságba ejtették és szigorúan őrzött elkülönítő táborokba zárták. Bár úgy látszott a Hordát sikerült végérvényesen legyőzni, néhányan nem hitték, hogy a béke sokáig tarthat. Khadgar, aki immár maga is híres főmágus volt, meggyőzte a Szövetséges erők főparancsnokait, hogy építsék fel a Nethergarde erődöt, a Fekete Kapu őrzésére, így biztosítva, hogy Draenorról ne jöhessen át egy újabb inváziós sereg.