A viharváradi vereség után Lord Lothar összegy?jtötte Azeroth seregeinek maradványait és a tengeren átkelve visszavonult az északi királyságba, Lordaeronba. Biztosnak látszott, hogy ha nem állítják meg, a Horda az egész emberiséget leigázhatja, ezért a hét emberi királyság vezet?i találkoztak és megegyeztek abban, hogy egyesítik er?iket, létrehozták hát Lordaeron Szövetségét. Majd' háromezer év óta el?ször történt meg, hogy Arathor szétszórt országai ismét közös zászló alatt egyesültek. A Szövetség haderejének f?parancsnoka Lord Lothar lett, aki felkészítette seregeit a Horda közelg? támadására.

Hadnagyai, Fényhozó Uther, Büszkerév Daelin admirális és Turalyon segítségével Lotharnak sikerült meggy?znie humanoid szomszédaikat is a fenyeget? veszélyr?l. A Szövetség elnyerte Vasüll? sztoikus törpjei és egy kisebb csapat quel'thalasi nemes elf támogatását is. Az elfek, akiket abban az id?ben Napjáró Anasterian vezetett nem akartak különösebben belekeveredni a konfliktusba, ám becsületük kötelezte ?ket arra, hogy segítsenek Lotharnak, hiszen ? volt az Arathi vérvonal utolsó képvisel?je, akinek az ?sei segítséget nyújtottak az elfeknek korszakokkal korábban.

A Horda, amit immáron Végzetpöröly hadf?nök vezetett, óriásokat hozott át Draenorról és besorozta a seregbe az otthonuktól megfosztott Amani erdei trollokat. A Horda nagyszabású hadm?veleteket indított Khaz Modan törp királyságának és Lordaeron déli vidékeinek elfoglalására és közben minden útjába akadó ellenállást könny?szerrel legy?zött.

A Második Háború epikus méret? ütközetei a tengereken vívott hajócsatáktól a leveg?ben zajló párharcokig terjedtek. Valahogyan a Horda rátalált egy nagyhatalmú ereklyére, a Démonléleknek nevezett varázstárgyra és ezzel rabságba vetette az ?söreg Sárkánykirályn?t, Alexstraszát. A Horda azzal fenyegette Alexstraszát, hogy elpusztítják tojásait, ezzel sikerült kikényszeríteniük, hogy a sárkány csatába küldje feln?tt gyermekeit. A nemes vörös sárkányok így aztán a Horda oldalán léptek be a háborúba.

Khaz Modan, Lordaeron és Azeroth kontinensein mindenhol tombolt a háború. Északi hadjárata részeként a Horda sikeresen felgyújtotta Quel'Thalas határvidékein az elfek erdejeit, akik így már végleg és teljes odaadással csatlakoztak a Szövetség ügyéhez. Lordaeron nagyobb városait lerombolták és felprédálták a csaták során. Bár semmiféle er?sítésre nem számíthattak, csodával határos módon Lothar és szövetségesei mégis feltartották ellenségeik el?renyomulását.

A Második Háború utolsó napjaiban azonban, ahogy a Horda gy?zelme a Szövetség felett már-már karnyújtásnyira volt, szörny? viszály alakult ki Azeroth két leghatalmasabb orkja között. Miközben Végzetpöröly az utolsó, mindent eldönt? támadásra készült Lordaeron f?városa ellen - arra a támadásra, ami elsöpörte volna a Szövetség utolsó megmaradt seregeit - Gul'dan és követ?i elhagyták állomáshelyeiket és tengerre szálltak. A döbbent Végzetpöröly, miután így Gul'dan árulásának köszönhet?en elvesztette seregének felét kénytelen volt visszavonulni és feladni a Szövetség feletti teljes gy?zelem legnagyobb lehet?ségét.

A hataloméhes Gul'dan, aki megszállottan istenné akart válni elkeseredetten kutatott Sargeras tenger mélyén pihen? kriptája után, mert úgy hitte ott megtalálja a végs? hatalom titkait. Orkjait már arra kárhoztatta, hogy a Lángoló Légió szolgái legyenek, így Gul'dan lelkiismeretfurdalás nélkül semmibe vette, hogy Végzetpörölyhöz h?séges legyen. A Viharhozó és Alkonypöröly klánok támogatásával Gul'dan sikerrel járt és a felszínre emelte Sargeras Kriptáját a tenger mélyér?l. Azonban mikor kinyitotta az ?si, vízzel elárasztott kriptát, csak ?rült démonokat talált benne.

Hogy megbüntesse árulásukért a dezertáló orkokat, Végzetpöröly elküldte csapatait, hogy öljék meg Gul'dant és hozzák vissza a renegátokat. Meggondolatlansága jutalmaként Gul'dant széttépték azok az ?rült démonok, amiket szabadjára engedett a kriptából. Vezérük halála után a renegát klánok hamar elbuktak Végzetpöröly haragvó légiói el?tt. Bár a lázadást így sikerült elfojtani, a Horda képtelen volt feldolgozni a veszteséget. Gul'dan árulása nem csak reményt adott a Szövetségnek, hanem id?t is nyertek arra, hogy rendezzék soraikat és visszavágjanak.

Lord Lothar figyelmét nem kerülték el a Horda belviszályai, ezért gyorsan összegy?jtötte a seregek maradékát és dél felé szorította vissza Végzetpörölyt, Viharvárad felprédált középs? vidékei felé. Ott aztán a Szövetséges hader? csapdába zárta a visszavonuló Hordát Feketeszikla vulkanikus er?djében. Bár Lord Lothar elesett a Szikla lábánál vívott csatában, hadnagya Turalyon az utolsó pillanatban a Szövetséges seregek élére állt és visszaszorította a Hordát a b?zös Gyászmocsárba (Swamp of Sorrows). Turalyon hadai sikeresen elpusztították a Fekete Kaput is, azt a misztikus térkaput, amely az orkok világára Draenorra nyílt. Az er?sítést?l ilyen módon elvágva, belviszályoktól széttöredezve, a Horda végül teljesen összeomlott és elbukott a Szövetség seregeivel szemben.

A szétszórt ork klánokat gyorsan fogságba ejtették és szigorúan ?rzött elkülönít? táborokba zárták. Bár úgy látszott a Hordát sikerült végérvényesen legy?zni, néhányan nem hitték, hogy a béke sokáig tarthat. Khadgar, aki immár maga is híres f?mágus volt, meggy?zte a Szövetséges er?k f?parancsnokait, hogy építsék fel a Nethergarde er?döt, a Fekete Kapu ?rzésére, így biztosítva, hogy Draenorról ne jöhessen át egy újabb inváziós sereg.