Archimonde Visszatérése és a Kalimdori Hadjárat

Mikor Kel'Thuzad feltámadt, Arthas délre vezette a Falkát, Dalaranba. A lich meg akarta szerezni Medivh varázskönyvét és arra akarta felhasználni, hogy újra megidézze Archimonde-ot a világra. Onnantól kezdve aztán Archimonde állt volna a Légió inváziójának élére. Még a Kirin Tor varázslói sem tudták megakadályozni, hogy Arthas hadserege megszerezze Medivh könyvét és Kel'Thuzad hamarosan összegyűjtött minden mást amire szüksége volt a varázslat létrehozására. Tízezer év után a hatalmas démon, Archimonde újra elszabadult Azeroth világán. Dalaran azonban nem a végső cél volt. Kil'jaeden közvetlen parancsainak engedelmeskedve Archimonde és démonai az élőholt Falkához csatlakozva Kalimdor ellen vonultak azzal a céllal, hogy elpusztítsák Nordrassilt, a Világfát.

A káosz közepette egy magányos, titokzatos próféta bukkant fel, hogy útmutatást nyújtson a halandó fajoknak. Ez a próféta nem más volt mint Medivh, az utolsó Őrző, aki csodával határos módon visszatért a Végtelenből, hogy vezekeljen múltbeli bűneiért. Medivh beszélt a Hordának és a Szövetségnek a velük szemben álló veszélyekről és arra bíztatta őket, hogy fogjanak össze. A generációkon átívelő gyűlöletüktől hajtva azonban az orkok és az emberek ebből nem kértek. Medivh arra kényszerült, hogy mindkét fajjal külön tárgyaljon. Fondorlattal és jövendölésekkel sikerült rávennie őket, hogy átkeljenek a tengeren Kalimdor legendás földjére. Az orkok és az emberek hamarosan találkoztak a Kaldoreiek hosszú ideje rejtett civilizációjával.

Thrall vezetése alatt az orkok több akadályba ütköztek miközben átkeltek Kalimdor Meddőföldjein (Barrens). Bár sikerült barátságot kötniük Vérespatájú Cairne-el és tauren harcosaival, sok orkot magával ragadott az a démoni vérszomj, ami éveken át fertőze őket. Thrall egyik főhadnagya, Pokoljáró Grom még a Hordát is elárulta, amikor átadta magát alapvető ösztöneinek. Pokoljáró és a hozzá hűséges Csatadal klán harcosai Kőrisvölgy erdejeiben portyáztak és többször is összecsaptak az ősidők óta itt élő éjelfek Őrszemeivel. A félisten, Cenarius biztos volt benne, hogy az orkok visszatértek korábbi háborúzó életmódjukhoz, ezért előjött rejtekéből, hogy Pokoljárót és orkjait visszaszorítsa. Természetfeletti gyűlöletüktől és erejüktől hajtva Pokoljáró és ork követői megölték Cenariust és megrontották az ősi erdőt. Végül azonban Pokoljáró visszanyerte becsületét miután segített Thrallnak legyőzni Mannorothot, azt a démon urat aki gyűlölettel és dühvel átkozta meg az orkok vérvonalát. Mannoroth halálával az orkok vérét sújtó átok végre megszűnt.

Míg Medivh azon fáradozott, hogy meggyőzze az orkokat és az embereket az összefogás szükségességéről, az éjelfek saját titokzatoskodó módszereikkel küzdöttek a Légió ellen. Súgószél Tyrande, az éjelf Őrszemek halhatatlan főpapnője elkeseredetten küzdött az ellen, hogy a démonok és az élőholtak megszállják Kőrisvölgy erdejeit. Tyrande érezte, hogy ehhez segítségre lesz szüksége, így elhatározta, hogy felébreszti az éjelf druidákat ezeréves álmukból. Régi szerelme, Haragvihar Malfurion segítségével Tyrande sikeresen megerősítette a védelmet és visszaszorította a démoni sereget. Malfurionnak köszönhetően maga a természet ébredt fel, hogy elpusztítsa a Légiót és szövetségesét, az élőholt Falkát.

Míközben a többi alvó druidát kereste, Malfurion rátalált arra az ősi börtönüregre ahol testvérét, Illidant tartotta rabláncon. Meggyőződve róla, hogy segíteni fogja őket a Légió ellenében, Tyrande szabadon engedte. Bár Illidan valóban melléjük állt, később elszökött, hogy saját érdekeit mozdítsa előre.

Az éjelfek megvetették lábukat és elszántan küzdöttek a Lángoló Légió ellen. A Légió nem adta fel az Örökkévalóság Kútja iránti vágyát, ami ősidők óta kölcsönzött erőt a Világfának és az éjelf királyság szíve volt. Ha a Fa ellen tervezett támadásuk sikerrel járt volna, a démonok szó szerint széttéphették volna a világot.

A Hyjal Hegyi Csata

Medivh útmutatását követve Thrall és Büszkerév Jaina - Kalimdor ember seregeinek vezére - végre belátták, hogy félre kell tenniük a köztük levő ellentéteket. Malfurion és Tyrande vezetése alatt az éjelfek is megegyeztek abban, hogy közös erővel, egységesen kell fellépniük, ha meg akarják védeni a Világfát. A közös cél érdekében szövetkezve Azeroth fajai egymással együttműködve igyekeztek legjobb tudásuk szerint megerősíteni a Világfa energiáit. A világ erejével felfegyverezve Malfurion felébresztette Nordrassil elemi dühét, végleg elpusztítva ezzel Archimonde-ot, ami egyben elvágta a Légió kötődését is az Örökkévalóság Kútjához. A végső csata a gyökeréig megrázta Kalimdor kontinensét. Mivel már képtelen volt hatalmat szipolyozni a Kútból, a Lángoló Légió összeomlott a halandó seregek egyesített erejével szemben.