A Vérelfek

Ezid?tájt történt, hogy az él?holt Falka gyakorlatilag már teljesen megrontotta Lordaeront és Quel'Thalast, helyükön pedig megszülettek a toxikus Járványföldek (Plaguelands). A Szövetség ellenálló haderejéb?l csak néhány elszigetelt csoport maradt. Az egyik ilyen csoportot - amely f?leg nemes elfekb?l állt - a Napjáró dinasztia utolsó képvisel?je, Kael'thas herceg vezette. Kael, aki maga is egy nagytudású varázsló volt, nem bízott már a szétesés szélén álló Szövetségben. A nemes elfek hazájuk elvesztését siratták és elhatározták, hogy elesett testvéreik iránti tiszteletb?l ezentúl vérelfeknek nevezik magukat. Miközben azon fáradoztak, hogy a Falkát visszatartsák, súlyos szenvedést kellett elviselniük, mivel már nem fértek hozzá a Napkúthoz, ami addig táplálta ?ket. Kael elkeseredetten kutatott valami után, ami gyógyírt jelenthetett volna népének mágiától való függ?ségére és végül egy addig elképzelhetetlen dologra szánta rá magát: magához ölelte fajának Nemesenszületett eredetét, majd csatlakozott Illidanhoz és az ?t követ? nagákhoz, abban a reményben, hogy talán így rátalálhat egy új mágikus hatalomforrásra, amib?l táplálkozhatnának. A megmaradt Szövetséges hadvezérek árulónak bélyegezték a vérelfeket és végleg kitaszították ?ket.

Mivel nem maradt más hely, ahova mehettek volna, Kael és vérelf követ?i átléptek a Küls?földekre Lady Vashj nyomát követve, hogy segítsenek neki szembeszállni Maievvel, a figyel?vel, aki újra fogságba ejtette Illidant. A nagák és a vérelfek egyesült er?vel legy?zték Maievet és kiszabadították Illidant. A Küls?földeket bázisként használva, Illidan összegy?jtötte seregeit, hogy egy újabb csapást mérhessen a Lidérckirályra és az er?djére, Jégkoronára.