Malchezaar herceg

Innen utunk Karazhan legtetejére vezetett, ahol megtapasztalhattuk mi is az, ami miatt Medivh ezt a tornyot választotta otthonául. Az egész területen csak úgy lüktetett a mágia, méghozzá olyan er?sen, hogy azok is megérezték, akik amúgy nem voltak fogékonyak a varázslásra. Ennek a mágiának a hatására itt mindenféle torz szörnyetegek vertek tanyát, s?t, a torony körül él?halott griffek köröztek, akik tán Medivh halála óta is gazdájuk sípjának hangját várják, hogy leszálljanak és elrepüljenek az ?rizóvel a hátukon valahova. Utunk legvégén a küls? világ és a mi világunk teljesen egymásbacsavarodott, nem lehetett tudni, mi a valóság, és mi a másik világ illúziója. Ez a hely adott otthont Karazhan mostani urának, Malchezaarnak, aki felel?s volt minden démoni tevékenységért, amik az elmúlt id?ben beszennyezték Karazhant és környékét és tán köze van Duskwood pusztulásához is. Tudtuk, hogy ez a szörnyeteg jelenti számunkra a végs? kihívást, ám sajnos semmilyen információval nem rendelkeztünk róla azon kívül, hogy ? maga is eredar volt, mint ahogy a draeneiek is, csak - ahogy a draeneiek mondják eredun nyelven - Man’ari volt, ami a mi nyelvünkön valami olyasmit jelent, hogy hagyta, hogy megrontsák a gonosz er?k. Szembeszálltunk vele és megtapasztaltuk, hogy egy a mágiára amúgy is fogékony erej? eredar milyen sötét képességekre tehet szert a démoni er?k birtokában. A démoni síkról t?zdémonokat idézett, melyek ?t segítették a csatában, ezenkívül egyetlen varázslattal meg tudta ölni a közelében álló embereket, miután egy másik varázslatával legyengítette ?ket, s?t a csata végén szabadjára engedte fegyvereit, amik gazdájuk mágikus ereje segítségével önállóan is képesek voltak harcolni. Ám elszántságunk ekkorra már túl nagy volt ahhoz, hogy ezekkel a képességeivel el tudjon pusztítani bennünket és csapásaink alatt végül elfogyott hatalmas démoni ereje…