Malchezaar herceg

Innen utunk Karazhan legtetejére vezetett, ahol megtapasztalhattuk mi is az, ami miatt Medivh ezt a tornyot választotta otthonául. Az egész területen csak úgy lüktetett a mágia, méghozzá olyan erősen, hogy azok is megérezték, akik amúgy nem voltak fogékonyak a varázslásra. Ennek a mágiának a hatására itt mindenféle torz szörnyetegek vertek tanyát, sőt, a torony körül élőhalott griffek köröztek, akik tán Medivh halála óta is gazdájuk sípjának hangját várják, hogy leszálljanak és elrepüljenek az Őrizóvel a hátukon valahova. Utunk legvégén a külső világ és a mi világunk teljesen egymásbacsavarodott, nem lehetett tudni, mi a valóság, és mi a másik világ illúziója. Ez a hely adott otthont Karazhan mostani urának, Malchezaarnak, aki felelős volt minden démoni tevékenységért, amik az elmúlt időben beszennyezték Karazhant és környékét és tán köze van Duskwood pusztulásához is. Tudtuk, hogy ez a szörnyeteg jelenti számunkra a végső kihívást, ám sajnos semmilyen információval nem rendelkeztünk róla azon kívül, hogy ő maga is eredar volt, mint ahogy a draeneiek is, csak - ahogy a draeneiek mondják eredun nyelven - Man’ari volt, ami a mi nyelvünkön valami olyasmit jelent, hogy hagyta, hogy megrontsák a gonosz erők. Szembeszálltunk vele és megtapasztaltuk, hogy egy a mágiára amúgy is fogékony erejű eredar milyen sötét képességekre tehet szert a démoni erők birtokában. A démoni síkról tűzdémonokat idézett, melyek őt segítették a csatában, ezenkívül egyetlen varázslattal meg tudta ölni a közelében álló embereket, miután egy másik varázslatával legyengítette őket, sőt a csata végén szabadjára engedte fegyvereit, amik gazdájuk mágikus ereje segítségével önállóan is képesek voltak harcolni. Ám elszántságunk ekkorra már túl nagy volt ahhoz, hogy ezekkel a képességeivel el tudjon pusztítani bennünket és csapásaink alatt végül elfogyott hatalmas démoni ereje…