Order of Watchers

Utunk az operából néhány folyosóra majd romos termekbe vezetett, amelyek végre eljuttattak utunk céljához, Karazhan tornyához. A torony első terme egy hatalmas menazséria volt, ahol fura, színtiszta mágiából készített szörnyetegek vertek tanyát. Medivh a torony felsőbb termeibe vezető menazséria őrzésére egy mágiával működtetett robotot készített, mely magát a terem kurátorának nevezte, gépies hangon érzelemmentesen közölte velünk, hogy a menazséria csak a vendégek számára van fenntartva és azonnal ránktámadt. A csata során apró, elektromossággal telített gömböket hozott létre energiatartalékaiból, melyekkel gyorsan végeznünk kellett, ha nem akartunk belehalni az áramütésekbe, amiket ezek az apró energiamezők okoztak.

Hosszú kényszerszünet után most ismét jutott némi időm a könyvtár rendezgetésére, így tollat ragadtam, hogy papírra vessem a nagy Medivh egykori lakhelyéül szolgáló Karazhan tornyában folytatott kalandozásaink folytatását.
Miután sikerült győzelmet aratnunk a titán felett visszatértünk a hallba, ahonnan egyetlen út vezetett tovább. A hideget már a csarnok közepén lehetett érezni: a továbbvezető utat egykorvolt fagymágusok torz, életrekelt maradványai védelmezték. Erejük halálukkal nemhogy apadt, de felerősödött, fagyvarázsaikkal képesek voltak bárkit megbénítani, vagy akár megölni. A harc ellenük nehéz volt, de végül sikerült átjutnunk az általuk őrzött boltíven és így a régi nagy Karazhan legcsodálatosabb látványosságába, az operaterembe jutottunk. A szellemek itt is újraélték utolsó napjukat, újra és újra beültek csodálni az előadást, érkezésünkkor is épp annak kezdetét várták. Az egyetlen továbbutat a színpadon lévő ajtó jelentette, így nem volt más választásunk, mint megzavarni az előadást…

Moróztól, az orvgyilkos komornyiktól utunk egy hatalmas, erkélyekkel tarkított hallba vezetett, ahol Medivh egykori vendégeinek és a vár korábbi szolgálóinak szellemei tartózkodtak. Ezek a kísértetek évek óta itt "éltek", minden nap felkeltek, elvégezték a napi teendőiket, majd bejöttek a hallba és beszélgettek, pletykáltak egymásról, miközben a lidérc-pincérek felszolgáltak. Sajnos nem voltak tudatában annak, vagy nem akarták elfogadni, hogy ők már régen meghaltak és helyük a a természet törvényeinek megfelelően nem itt van, hanem egy másik síkon. Mi ezt tudtukra hoztuk, ennek ellenére nem kívántak eltávozni erről az anyagi síkról, így némi erőszakhoz kellett folyamodnunk.

Medivh idejében Moroes volt a torony várnagya, valamint a mágus személyes szolgája. Kísérteties megjelenésű, különösen vékony ember volt, aki szemellenzőt viselt hogy ne lássa a rémképeket, amiket Medivh szabadított a toronyra. Valószínűleg azután kezdte el viselni őket, amikor egy látomásnak volt tanúja, amiben Khadgar, Medivh tanítványa, összetörte Cook egy kristályedényét. Az ellenzőket egészen haláláig hordta, ami Medivh utolsó napjaiban következett be, amikor is a mágus sajátkezűleg végzett vele, őrülete tetőpontján. Mestere, és Cook mellé van eltemetve, Kharazan falain kívül. Azonban a torony új ura feltámasztotta Moroest...

Nem sokan hallottak Attumanról, egészen addig, amíg nem találkoztunk vele. talán a halállovagok rendjéből való. A torony bejáratát őrizte. Szinte elválaszthatatlan volt lovától. A komornyikkal elletétben, nem sok képessége van, viszont lovag lévén nagyon szívós, és erős. Akárcsak hátasa, aki mindig vele együtt harcol...