Yogg-Saron legy?zetése

A Lidérckirály utáni vadászatunk során Északszirtre érkezvén el?bb még néhány más fenyegetéssel kellett szembenéznünk. Ismét kardélre hánytuk Naxxramas él?holt urait, Sarthariont, a fekete sárkányt és Alexstrasza jóváhagyásával megakadályoztuk Malygost is ?rült terve végrehajtásában, ami a világ összes mágiahasználóját fenyegette. Mindeközben azonban nyomasztó jeleket találtunk, amik arra utaltak, hogy a kontinens legészakibb csücskében, az ?si titán városban, Ulduarban, valami nagyon gonosz lény ébredezik.

Kalandozásaink közben rájöttünk, hogy a Titánok által Azeroth védelmére kinevezett ?rz?k vezérét, Lokent, megfert?zték ennek a gonosz lénynek a gondolatai. A szemünk láttára ejtette rabságba a nemes Thorimot is, aki a mi segítségünkkel próbált szembeszállni vele. Nem maradt más választásunk, Lokent el kellett pusztítani. Ulduar határán, a Villámok Csarnokában találtunk rá, a hangzatos nev? Világok ?rtornyának nevezett teremben. Különös hely volt ez, ahol több világ földgömbjét is láthattuk kiállítva, köztük a mi világunk, Azeroth glóbuszát is. De nem volt id?nk a csodálkozásra, hiszen a terem végén ott ült trónján ellenfelünk, Loken. A szavaknak itt már nem volt helye… Halálakor még utolsó leheletével is azt vágta a szemünkbe, hogy ezzel megpecsételtük a világvégét. Üres fenyegetésnek tekintettük volna szavait, ám mikor a bukott ?rz? a földre hanyatlott, furcsa dolog történt. Az Azeroth világát jelképez? fénygömb t?zbe borult és egy fénycsóva repült ki bel?le az ég felé. Er?sebben markoltuk meg fegyvereinket Loken újabb trükkjére számítva, de nem történt semmi. Bölcs mágusaink azonban óva intettek minket: ne vegyük félvállról Loken szavait!

A híres felfedez? Bronzszakáll Brann és a Kirin Tor mágusainak segítségével megindultunk hát, hogy megostromoljuk Ulduart és véget vessünk a Lokent ?rületbe hajszoló Öreg Isten, Yogg-Saron jelentette fenyegetésnek. Ostromgépeink Ulduar kapui el?tt gyülekeztek a Kirin Tor mágusaival és Brannal együtt. A tér közepén egy Legenda?rz? képmása fogadott minket, ami megszólalásig hasonlított arra a kivetülésre, amit korábban Uldamanban láttunk. Megtudtuk t?le, hogy Ulduar, ahogy azt már sejtettük, börtönnek épült, hogy kordában tartsa a Yogg-Saronként ismert Öreg Istent. A Legenda?rz? elmondta, hogy els?dleges és másodlagos védelmi rendszerek ?rzik a helyet, melyek közül szerencsére csak az els?dleges mechanizmusok aktívak, ezek szinte végtelen számban ontják magukból az acélból kovácsolt védelmez?ket, akik kinézetre leginkább törpének látszanak. Mindezekr?l azért beszélt nekünk a Legenda?rz?, mert elmondása szerint az itt bebörtönzött lény, Yogg-Saron börtönér?l nem áll rendelkezésre információ, az ?rzésével megbízott ?rz?kkel nem tud kapcsolatot teremteni.

Az információkkal felvértezve megindultunk ostromgépeinkkel, hogy átverekedjük magunkat a hullámokban érkez? és beljebb haladva egyre nagyobb véd?szerkezetek hadain. A titán város kapuja felé haladva láttuk, hogy a másodlagos védelmi rendszereket négy generátor látja el energiával. Brann egy gnóm rádión keresztül közölte velünk rettenetes hatalmukat. Az els? torony, amit leromboltunk Freyáé volt. Brann szerint a torony képes egy éjszaka alatt dzsungellé változtatni egy kiszáradt pusztaságot. A következ? generátor Mimiron Szeme volt. Pillanatok alatt képes hamuvá változtatni a földet, magmává olvasztani a követ… Nem hagytuk hát, hogy elérje a teljes töltöttséget. A harmadik tornyot, a Hodir kalapácsát energiával ellátó generátort is elérte végzete. Brann azt állította róla, hogy egész seregeket lenne képes jéggé változtatni. Krolmir tornya volt az utolsó amit leromboltunk. Állítólag ezt a tornyot, Thorim hatalmát csak egyetlen egyszer használták, de akkor egy egész kontinenst porrá változtatott. Eddigre már Ulduar f?kapujánál voltunk, ám miel?tt jobban megvizsgálhattuk volna egy rettenetes szerkezet robbant el? a túloldaláról, megsemmisítve az egész kaput. A T?zokádó Leviathán támadt ránk. Ezt a hatalmas és masszív tankot a Yogg-Saron ?rzésével megbízott egyik ?rz?, Mimiron építette a V0-L7R-0N fegyverrendszer részeként. Ostromgépeinknek azonban nem okozott problémát az elpusztítása.

A rettenetes t?zokádó tankon átjutva Ulduar bels? csarnokai felé vettük az irányt. A f? útról nyíló két oldalsó teremben további rémségek vártak ránk. Közülük az els? Ignis volt, a Kohómester. Ez a hatalmas t?zóriás éjt nappallá téve dolgozott a Kolosszális Kemencénél, Yogg-Saron parancsára ? kovácsolta azokat a vasemberekb?l álló seregeket, amelyek élén a bebörtönzött Öreg Isten Azeroth leigázására készült. Nem hagyhattuk, hogy tovább végezze munkáját…

A másik terem felett Beretvapikkely keringett, egy hatalmas sárkány. Iszonyodva ismertük fel benne Veranust, Thorim hátasát. Miután Loken Thorimmal együtt ?t is rabságba vetette, parancsot adott Ignisnek, hogy pikkelyeire vaslemezeket verjen és így er?sítse meg halálosztó csapásait. Szomorúan vetettünk véget a szerencsétlen lény szenvedéseinek.

A bels? szentélybe nyíló ajtó el?tt egy óriási robotlény állta utunkat. Az XT-002 Daraboló szintén Mimiron kreálmánya volt, aki alkotója fiának tekintette magát és furcsa gyermeki hangon kiáltozta felénk csatakiáltásait. Bár az els? pillanatban meghökkentünk azon, hogy egy ilyen hatalmas lény egy kisfiú hangján szól hozzánk, támadásai ellen védekeznünk kellett és pusztító csapásaink, tomboló varázslataink ellen nem sokáig tudott harcolni.

A kapun túl egy el?csarnokba jutottunk. A nyugat felé vezet? folyosót választottuk ami egy nagy terembe vezetett, ahol Yogg-Saron vas seregeinek vezérei tanácskoztak éppen. A három generális, Viharhozó Brundir, Rúnamester Molgeim és Acéltör? nem vette jó néven, hogy megzavartuk ?ket. Azonnal nekünk estek és nem kíméltek minket. Acéltör? léptei nyomán a föld is megremegett alattunk, két társa pedig villámokkal és robbanó rúnákkal próbálta megtizedelni sorainkat. De hiába volt minden taktikai tudásuk, az ?rz?k Rendjének nem lehettek ellenfelei…

Legy?zvén Yogg-Saron vezéreit, a bels? szentély felé haladtunk tovább, ám egy mélységes mély szakadék el?tt megtorpantunk. Nem sokáig tanakodhattunk rajta, hogy mi módon keljünk át felette, mert a mélyb?l egy hatalmas óriás bukkant fel. Kologarn volt a neve, Loken parancsára Ignis gyártotta le, hogy elpusztítson minden betolakodót, aki esetleg átjutott Mimiron robotjain. Két óriási k?karjával csapott felénk, szeméb?l pedig pusztító villámok lövelltek ki. Mégis sikerült gy?zedelmeskednünk felette és megoldódott ezzel a szakadék problémája is… Kologarn holtteste lett a híd, amelyen átkeltünk a feneketlen vermen.

A „hídon” átkelve végre megpillantottuk a csodálatos, szavakkal szinte leírhatatlan bels? szentélyt. Megillet?dve léptünk be, hiszen a Titánok ittjárta óta mi lehettünk az els? halandók, akik bebocsátást nyertek ide. Elindultunk, hogy a központi csarnokból nyíló járatokon át eljussunk az ?rz?khöz és információt szerezzünk sorsukról, ám a legközelebbi járat felé haladva Auriaya, az Ulduarban tárolt tudás ?rz?je jött velünk szembe. Sajnálattal láttuk, hogy Yogg-Saron elméje megfert?zhette az ? tudatát is, mivel a szemébe nézve csak a színtiszta ?rület nézett vissza ránk. A továbbhaladáshoz ?t is el kellett pusztítanunk, semmi reményt nem láttunk a meggyógyítására.

Végre szabad volt hát az út az ?rz?k felé. Egy jéggel és hóval borított alagutat derítettünk fel els?nek, ez Hodir barlangjába vezetett. A fagyóriások ura valaha a Tél Templomából irányította népét ám most Yogg-Saron akarata irányította cselekedeteit. A tél minden dühével sújtott le ránk, de szerencsére a csatában nemvárt szövetségesekre leltünk. Szerte a barlangban jégtömbökbe fagyott kalandozók álltak, akiket sikerült mágiával és fegyverekkel kiszabadítanunk jeges börtönükb?l. Hálából nem kevés segítséget nyújtottak nekünk Hodir legy?zésében. Ahogy az óriást félholtra vertük, testéb?l távozni készül? lelke talán a halál árnyékában járva megtalálta azt az er?t, ami szükséges volt ahhoz, hogy lerázza magáról Yogg-Saron béklyóját. Miel?tt az utolsó csapást rámértük volna, Hodir leeresztette fegyverét és megadta magát nekünk! Megígérte nekünk, hogy a Yogg-Saron elleni csatában a tél fátyla fog védelmezni minket.

Hodir megszabadítása után a másik járaton haladtunk tovább, Thorim csarnokai felé. ?t már ismertük, hiszen a mi segítségünkkel sikerült leleplezni, hogy valójában a testvére, Loken gyilkolta meg feleségét Sif-et. Sajnos mikor Thorim szembeszállt testvérével, Loken fogságba ejtette ?t és visszahozta Ulduarba. Yogg-Saron különösen kegyetlen módon, Sif illúzió képmásával nyert uralmat Thorim elméje felett. Már-már azt hittük harc nélkül is meggy?zhetjük arról, hogy egy küls? befolyás alatt áll mivel egyikünket felismerte, emlékezett rá, hogy találkoztunk már a hegyek között. Yogg-Saron azonban közbelépett és Sif illúzió képmásával meggy?zte Thorimot, hogy bizonyára a vesztére törünk. Így elkerülhetetlen volt a harc, de harci és mágikus tudásunk itt sem vallott kudarcot. Szerencsére Thorimot sem kellett elpusztítatunk, mikor a halál leheletét érezte arcán, átlátott Sif illúzióján és meglátta mögötte az Öreg Istent, Yogg-Saront. Thorim megesküdött rá, hogy a Yogg-Saron elleni harcban ? is segíteni fog, a villámok ereje a mi oldalunkon áll majd…

A harmadik ?rz?, Freya valaha minden él? lény védelmez?je volt és bár a burjánzó kert, ahol várt ránk csodaszép és virágzó volt, kiderült, hogy ? sem tudott ellenállni Yogg-Saron tébolyító uralmának. Maga az erd? kelt életre, hogy Freya parancsára elpusztítson minket, mégis sikerült legy?znünk és csakúgy mint a másik két ?rz? esetében, miel?tt végleg elpusztítottuk volna, az ? tekintete is kitisztult és köszönetet mondott nekünk azért, hogy segítségünkkel lerázhatta magáról Yogg-Saron béklyóját. Megígérte, hogy a természet ereje velünk lesz a végs? harcban.

Mimiron gépszörnyeivel már találkoztunk Ulduarban, ám arra még így sem tudtunk felkészülni, amivel ? maga fogadott minket. Egy újfajta fegyverrendszer tesztelésében zavartuk meg éppen, így a furcsa robotszer? ?rz? úgy döntött rajtunk fogja kipróbálni új csodafegyverét. Alaposan próbára tette reflexeinket és gyorsaságunkat, csak úgy záporoztak ránk az aknák és a gyilkos fénysugarak. Végül azonban sikerült gy?zedelmeskednünk Mimiron felett és csakúgy mint a többi ?rz? esetében, a halál árnyékában felette is megsz?nt Yogg-Saron uralma.

Az ?rz?k megszabadítása után végre elindulhattunk f? célunk, Yogg-Saron börtöne felé. Mind mélyebbre haladva, egyszercsak egy óriási barlangban találtuk magunkat, ahol egy rémséges lény állt köztünk és az Öreg Isten között. Arthas citadellája alatt egy titkos küldetés során már találkoztunk ilyen furcsa, arctalan lényekkel, de Vezax tábornokra, egyik leghatalmasabb vezérükre még így sem készülhettünk fel igazán. Óriásokat megszégyenít? termetével fölénk tornyosult, a föld mélyének idegen mágiájával pedig elvágta varázslóink hozzáférését a varázslatokat létrehozó manához. Valahogyan mégis sikerült gy?zedelmeskednünk felette és gigászi holttestén átlépve benyomultunk Yogg-Saron börtönébe…

A börtön egy kör alakú terem volt, amelynek közepén egy kékeszöld szín? masszával teli „tavat” láttunk, amely körül zöldes szín? furcsa felh?k lebegtek. Körben már elhelyezkedtek az ?rz?k, hogy segítséget nyújtsanak nekünk a csatához. A tó felett egy n? lebegett, Sara, Yogg-Saron avatárja. Amint beléptünk a terembe a felh?kb?l arctalan lények kezdtek el?t?nni és ránk támadtak. A börtönben szinte tapintható volt az ?rület, józan eszünk épsége is veszélyben forgott! Sara olyan varázslatokkal támadt ránk, amik részben segítségünkre voltak, de egyben ártottak is nekünk. Hamar rájöttünk, hogy az arctalan lények felrobbannak, mikor meghalnak, igyekeztünk hát Sara közelében legyilkolni ?ket és ez sikeres taktikának bizonyult, egy id? után Sara véd?pajzsa meggyengült és a tóból kiemelkedett az Öreg Isten igazi alakja. Hasonlított az Ahn’Qiraj romvárosában legy?zött C’Thun-ra, így bár nem volt ismeretlen el?ttünk a látvány, mégis megremegtek egy pillanatra a kezünkben szorongatott fegyvereink és varázspálcáink. De nem sok id?nk volt a félelemre, mindenfel?l csápok kezdtek felénk csapkodni így folytatnunk kellett a harcot. Sara Yogg-Saron fölött lebegett, mindenféle varázslattal támadta elménket és zöld szín? sugarakkal perzselte fel a börtön padlóját, vagy a bokánkat, ha nem voltunk elég gyorsak… A csápok eközben egyre-másra teremtek elénk, ha egyet lecsaptunk, kett? n?tt helyette, így egészen esélytelennek t?nt a harc. Elkeseredett lépésre szántuk el magunkat. Közelharcosaink egyszer?en beléptek Yogg-Saron testébe, hogy belülr?l, közvetlenül az agyát támadják meg. Az ?si Isten történelmi események illúzióját vetítette eléjük, így próbálva megtörni akaratukat és megmutatva, hogy mennyire hiábavaló a küzdelem ellene. Rendünk tagjai azonban keményszív? lovagok, megacélozták tudatukat Yogg-Saron örjít? illúziói ellen és lassan-lassan zöld vért fakasztottak az Öreg Isten agyából. Ereje fogytán, érezve, hogy közel a vég még megpróbált elsöpörni minket egy seregnyi megidézett arctalan lénnyel, de sikerült gátat vetnünk az arctalanok áradatának: mi voltunk a gyorsabbak, az isteni lény végül kilehelte lelkét.

Gy?zelmünkért majdnem a józan eszünkkel fizettünk, de megérte! Az Ulduarból jöv? fenyegetést elhárítottuk, így nem kell kétfrontos háborút vívnunk, figyelmünket immár teljesen a f? ellenség Arthas felé fordíthatjuk!