Fangs of the Father


Az ügyeletes főgonosz elleni küzdelem egy titkos, sötét, árnyban lopódzó szálai nem holmi mellékes küldetések. Most a kémeké a főszerep, és az Őrzőknek hűséget fogadott Nightcut maga sem remélt kalandokba bonyolódott, de már nincs visszaút. Amíg lehet elkísérjük, de a legsötétebb mélységeket magának kellett felderítenie, melyet mi is csak feljegyzéseiből ismerhetünk meg. Aki tovább mer olvasni, annak azonban megelevenednek a sorok, elég csak a varázsgömbbe pillantani. Aki erre képtelen, az jól teszi, ha letölti a mellékelt quest-videót.

Fejezetek Nightcut kémnaplójából

Halálszárny elleni küzdelmünk kezdetét vette. Első utunk Wyrmrest templomához vezetett, ahol Halálszárny csatlósai ostromolták a templom megmaradt védelmezőit. A védelem vezetője, Lord Afrasastrasz egy feladattal bízott meg. Megkért, hogy hozzak el neki egy Cryptomancer gyűrűt nem mástól, mint Hagara Stormbindertől. Érdekes feladat. Nyakunkon a kataklizma és Azerothot a pusztulás fenyegeti, a Lordnak pedig egy gyűrűre van szüksége. A Lord úgy vélte, ezzel bizonyíthatom rátermettségemet, de egyelőre többet nem árult el.

Legyőzvén az ostromlók első három vonalát végül eljutottunk a viharos kedvű Hagara-hoz. Halála előtt megfosztottam a gyűrűjétől, ahogy azt feladatul kaptam, majd a gyűrűt átadtam Afrasastrasz nagyúrnak. Küldetésem sikerének ellenére aggodalmat véltem felfedezni a Lord arcán s újabb feladattal bízott meg. Megkért, hogy amilyen gyorsan csak lehet, utazzak el Alkonyat hegyvidékére Corastrasza úrnőhöz, mert nemrégiben az úrnő birtokába jutott egy rendkívüli súllyal bíró kódolt üzenet, de előtte a gyűrűt el kell juttatnom Viharváradba egy éteri mágusnak, aki tudni fogja tudja, hogyan lehet feltölteni azt, s így a kódolt üzenetet megfejthetem. A fővárosba érve hamar megtaláltam azt, akit kerestem. Egy éteri lényt, aki nem kevés arannyal karcsúsított meg. Az aranyért cserébe feltöltötte nekem a gyűrűt, de kezdtem úgy érezni, zsivány mivoltomat megsértették. Egy tolvaj, aki tíz ezer aranyat fizet egy karika feltöltéséért. Úgy gondoltam, ha már így megkarcsúsítottak és a napjaim csak utazással telnek mért is ne pihenhetnék egy keveset? A fővárosban eltöltött időm arany készleteim feltöltésével töltöttem és néhány korsó sört is legurítottam torkomon. Másnap eszembe jutott, lehet mégis csak fontos feladattal bíztak meg, ezért útra keltem ismét. Alkonyat hegyvidék hátason csak 1-2 nap, így eszembe se jutott, hogy a saját lábaimon tegyem meg az utat. Corastrasza úrnőt a Vörös erődben találtam egy hatalmas fa törzsében. Az úrnő hamar a tárgyra tért és megkért, használjam a gyűrűt a kódolt üzenet megfejtésére. Az üzenetből kiderült, hogy az egykoron nagyravágyó vörös sárkány, Rheastrasza által szerzett, majd mágikusan megtisztított fekete sárkánytojást ellopták. A tojást feltehetőleg a Ravenholdt birtokra vitték. Corastrasza megkért, hogy Mostrasz segítségével kutassam fel a tojást, s hozzam vissza azt. Kérésének eleget téve beszéltem a közelben várakozó Mostrasszal, aki meglepő módon egy vörös sárkány. A hátára felpattanva ismét útra keltem, bár a fizetségemről továbbra sem esett szó. Utam során Mostrasz végig arról beszélt, hogy egyszerűen nem fér a fejükbe, mi érdeke fűződhet a Ravenholdt tolvaj céhnek a sárkánytojáshoz. Végül is csak egy Halálszárny átkától megtisztított fekete sárkánytojásról van szó, gondoltam gúnyosan magamban.

A Ravenholdt birtok Hillsbrad Foothills-ben helyezkedett el egy eldugott kis völgyben észak-keleten, a Durnholde erődtől északra. A birtokhoz egy barlangjárat vezetett. Itt várakozott Mostrasz, amíg elvégeztem a piszkos munkát. A völgyben számos őr várt reám, kik mágiától átitatva könnyen kiszúrtak volna, ha nem figyelek oda hova s mikor lépek. Védelmüket kijátszva könnyedén siklottam az árnyékok között. Mivel a főbejáratot erősen őrizték, más utat kellett keresnem a bejutáshoz. Az épület hátsó fele tökéletesen megfelelt számomra, s tolvajként szégyelltem is volna magam, ha elől hatolok be a célterületre. Innentől már gyerekjáték volt az egész. A tetőre feljutva egy ablakon bejutottam az épületbe, ahol egy csigalépcsőn lejutottam az alsóbb szintre. Mindenhol őrök s tolvajok voltak, ezért továbbra is ügyeltem minden lépésemre. Ösztöneim azt súgták a tojást egy sötétebb helyre rejthették el, ezért a pince felé siettem. Az emeletről leugorva árnyékként suhantam le az alagsorba, ahol megpillantottam a sárkánytojást. Ott hevert egy szénakupacon, törötten. A sárkányt sehol se láttam, de ekkor egy alak felbukkant mögöttem. Egy meglehetősen díszes ruhában lévő, sötét bőrű ember volt, kinek öltözéke leginkább a dél, délkeleti kultúrák viseleteihez volt hasonlatos, s aki nem más volt, mint Wrathion herceg, a fekete sárkány. Elmondta, hogy a sárkányok még tojás korukban is tudatában vannak, hogy mi zajlik a külvilágban, ezért úgy döntött nem lesz senki rabszolgája, nem kíván rabságba születni, és nem kíván senki bábja lenni. A következő pillanatban zaj törte meg a beszélgetést. A herceg egyik őre, ki a Fahrad névre hallgatott, a kiválónak nem nevezhető rejtőzködési képességéről tanúsított Mostraszt rugdosta le a lépcsőn egészen a pincéig. Fahrad legszívesebben kivégezte volna a volt útitársam, azonban a hercegnek más tervei voltak vele. Egy üzenetet adott át neki, hogy azt juttassa el a vörös sárkányokhoz. Az üzenetben az állt, hogy a herceg kiszabadult apja őrületéből. Ez volt első s egyetlen figyelmeztetése. Fahrad elvezette Mostraszt, de a herceg kérésének eleget téve egy lábtöréssel távozása előtt még megajándékozta őt.

Mivel könnyedén bejutottam a Ravenholdt birtokra, ezzel bizonyítva képességeimet, a herceg megkért segítsek neki célja elérésében s napok óta először végre elhangzott a mondat mely csodálatos zene minden tolvaj fülének: "Bőkezűen megjutalmazlak". Mesélt nekem a Halálszárny s csatlósai iránti gyűlöletéről, majd arra kért, számoljak le velük egytől egyig. Mi sem egyszerűbb, mint megölni Halálszárnyat, gondoltam magamban. Első célpontom a birtoktól nem messze található Gilneas városában tartózkodott. A neve Creed, egy fekete sárkány, aki az emberei vérét sárkány eszenciájával fertőzte meg, ezzel remélve, hogy visszaveheti rég elvesztett földjét. Sietnem kellett, mielőtt még Creed végez Gilneasban. Vegyes érzések s gondolatok futottak át elmémen. Visszatérni Gilneasba, s felidézni megannyi emléket. Egy részüket már rég eltemettem magamban, de most mégis megannyi emlékkép cikázott gondolatim körül. Nem gondolhatok a múltra, csak a feladatra. A herceg elmondta, hogy Gilneason kívül egy gnóm fog rám várni, aki további instrukciókkal lát majd el.

Gilneashoz érvén a gnómot a város hídjától nem messze lévő kis fa bódénál meg is találtam. Elmondta, hogy Creedet a katonai negyedben találom. Már a hidat is erősen őrizték, így ez a feladat nehezebbnek bizonyult, mint bejutni a Ravenholdt birtokra. A városban mindenhol Creed emberei gyülekeztek. Egy sikátor s épület sem maradt őrizetlenül, de egy képzett zsiványnak ez nem okozhatott gondot. Úgy ismerem a várost, mint a tenyeremet. Kihasználva az árnyékokat és a hazai terep előnyét hamar elértem a célszemélyhez. Úgy volt, ahogy a kis gnóm mondta. Creed ott állt a katonai negyed kellős közepén, mintha csak reám várt volna. Nem haboztam sokáig. Kivárva a megfelelő alkalmat lecsaptam az célpontra. Zene volt füleimnek, ahogy a tőröm a lapockái alatt siklott át a húson egészen addig, míg meg nem akadt a markolata a csontban. Ahogy a maradék levegőjét is kiszorította a tüdejéből egy halk nyögés közepette, tudtam jó helyre szúrtam, de a harc igazából még csak ekkor kezdődött. Egy sárkányt csak így nem lehet legyőzni. Hatalmas kardjával viszonozta a csapásaimat és hamar rájöttem, szükségem lesz minden képességemre, hogy életben tudjak maradni. A harc ugyan kissé elhúzódott, de végül Creed úgy hullott alá a porba, mint az őszi falevél. Jelentettem a gnómnak, hogy sikeresen teljesítettem a küldetést. Megkért, hogy jelentsek Wrathion hercegnek az eseményekről. Ravenholdt birtokra visszaérvén jelentést tettem küldetésem sikerességéről a hercegnek. A herceg nem várt üres kézzel. Készített számomra egy kis apróságot. Két tőrt nyújtott át nekem, amik első ránézésre nem bírnak semmiféle mágikus képességgel, de a megfelelő kezekben a bennük szunnyadó erő előtörhet. Következő feladatom nem más, mint hogy életre keltsem a tőröket, amihez Halálszárny csatlósainak vérét kell ontanom. A harc Azerothért még nem ért véget, de a tőrök birtokában újra remélhetem, hogy a mérleg nyelve a mi oldalunkra billen.

Jobb klikk / Hivatkozás mentése más néven: torok1.wmv 666 MB