Fangs of the Father II


Két hónapja már, hogy küzdünk Halálszárny legerősebb csapataival, s lassacskán fordul a szerencse. Bár a harc kimenetele még kérdéses számunkra, de ha kitartóak vagyunk, győzelmet arathatunk a világot fenyegető csapás felett. Úgy érzem már megtettük az útnak a felét, s ha ilyen sikerrel vesszük az előttünk álló akadályokat, akkor győzelmünk örökké beíródik a történelembe. Érzem, ahogy a reményvesztett perceket felváltják a reménnyel teli órák, s társaim arcán az elszántság tükröződik, mely erőt ad nekem is.

Kémnapló, 10. bejegyzés

Napok óta ez az első nyugodt éjszakánk a csapattal, így végre tábort verhetünk, s elláthatjuk sérüléseinket. Egy hosszas csatát tudhatunk magunk mögött, melyben sokunk vesztette életét. A legutolsó ellenfelem leterítésekor valami egészen különös dolog történt. A tőreim egyszer csak izzani kezdtek és egy pillanatra mintha elhagyta volna lelkem a testem. Wrathion herceget láttam magam előtt, ahogy elégedetten mosolyog és int felém. A tőrök elegendő energiát gyűjtöttek össze s készen álltak, hogy kitörjön a bennük rejlő erő. Eddig sem volt okom panaszra, hisz e remek fegyverek hasznomra váltak a csatákban. Társaimat egy időre hátra hagyva útnak indultam, hogy jelentsek Wrathion hercegnek, bár az az érzésem, hogy már nem lesz mit jelenteni.

Kémnapló, 11. bejegyzés

Sikeresen megérkeztem, hogy jelentsem a történteket Wrathion-nak. Jól sejtettem, hogy a herceg már tudni fog mindenről. A herceg elmondta, hogy az általam összegyűjtött ékkövek még önmagukban nem elegendőek, de a következő célpontnál megtalálom, ami még szükséges a tőrökhöz. Ő is egy fekete sárkány, ahogy Creed volt. A neve Nalice, aki Karazhan romos tornya alatt rejtőzködik. Félve a halált, Nalice még hátralévő idejét a misztikus ismeretek s képességek elsajátítására fordítja. Nalice korábban a Wyrmest templomban tanult képviselve a fekete sárkányokat, de most csak egy gyáva kutya, aki fülét farkát behúzva elmenekült a világ elől. Egy kisebb seregnyi megzavarodott fekete sárkány kultistával vette körül magát, akik bár fejben lehet nincsenek rendben, de azért jól fel vannak fegyverkezve, így nem árt az óvatosság. A herceg elmondta, hogy reméli élve lát a feladat teljesítését követően, de ha mégsem, akkor is élvezettel kísérte figyelemmel eddigi munkám. A herceg szerint hiteles példánya vagyok a fajomnak. Meglátjuk.

Kémnapló, 12. bejegyzés

Az elmúlt napokat nagyrészt utazással töltöttem. Hátasommal viszonylag hamar megtettem az előttem álló utat. Csodáltam, s most is csodálom, ahogy Azeroth igyekszik megőrizni azt, amit hamarosan lehet elpusztítanak. Karazhanhoz érvén előtörtek belőlem az emlékek. Sose feledem el első komolyabb bevetésem, amikor még zöldfülű voltam. Feladatom az volt, hogy tegyem el láb alól a torony gondnokát. Természetesen kezdőként alábecsültem első komolyabb ellenfelem és szorult is a hurok a torkomon. Mennyi izgalmas harcot vívtunk itt társaimmal. Azóta sok minden megváltozott. Sok társunkat elveszítettük, de jöttek helyükre újak. A romok felett repkedve megpillantottam Nalice csatlósait. Úgy volt, ahogy mondták, egy kisebb seregnyi kultista őrizte Karazhan elhagyatott romjait. Sok-sok évvel ezelőtt mesteremmel már jártunk a lepusztult torony katakombáiban, de akkor semmi érdekeset nem találtunk. Mindig is nagyon elhagyatott hely volt, s úgy látom ez másnak is feltűnt és kihasználta a helyi adottságokat. Tökéletes hely, ha el akarunk rejtőzni a világ elől. A felszínen lévő őröket gyermeki könnyedséggel ki lehetett játszani, így hamar elértem a torony lejáróját. Lent már kissé nehezebb dolgom volt. Őrök sokasága mindenfelé. Különös és zavart kultisták tömege fogadott. Egy hosszú folyosón keresztül hamar eljutottam egy nagy csarnokig, ahol jobbra fordulva megpillantottam Nalice-t. Felé vettem utam és az őröket kijátszva mögé lopakodtam. Az első csapás előtt a társaimra és a velük töltött időre gondoltam.


A sok ádáz csatára, amit vívtunk e világ megmentéséért. Azeroth népére, akik remélik, hogy egy nap fordul a szerencse és ismét béke fog honolni. Sikeresen nyitottam a Nalice elleni küzdelemben. Biztosra akartam menni, ezért igyekeztem a legkritikusabb pontokat célba venni, hogy minél jobban ki tudjam véreztetni áldozatom. Más ellenfél volt, mint Creed, ez már az első pillanattól fogva látszott rajta. Eszembe jutott, hogy a herceg felhívta a figyelmem arra, hogy Nalice az évek során misztikus képességekre tett szert, ezért jobb lesz vigyáznom vele. Így is történt. Nalice képességei messze felülmúlták Creedet. Nem csak erősebb volt, de védekező képességei is várakozáson felüliek voltak. Egy ideig még tudtam tartani a tempót, de egy óvatlan pillanatban hibáztam, s ez majdnem az életembe került. Jobbnak láttam stílust váltani és próbáltam inkább a mérgeim erejére hagyatkozni. Szépen lassan gyengítettem ellenfelem, de Nalice nem adta fel. Egy kékes gömböt vont maga köré majd kántálásba kezdett. A terem telis tele lett robbanó félgömbökkel, melyek a terem 2 sarkában lévő oszlopokhoz vezettek. Az oszlopok segítségével hatástalanítani tudtam Nalice varázslatát, de ismét szorult a hurok a torkomon. Egy robbanás következtében majdnem otthagytam a fogam. Kénytelen voltam nagyobb távolságot tartani egy ideig. A védekezésre összpontosítottam s az ellencsapásokra. Nalice percről percre gyengült, én pedig kezdtem visszanyerni erőm. Sikerült hatástalanítanom minden védekező próbálkozását, így a harc lassan a végéhez ért, de ekkor Nalice utolsó próbálkozásként lassan lángba borította az egész termet. Egyre kevesebb hely volt számomra, s már úgy tűnt elhagyott a szerencsém. A kékes lángok mindent beborítottak, így kénytelen voltam dobótőreimet használni, de ekkor Nalice egy védőburkot vont maga köré. Fogytán volt az időm s a lángok lassan beterítettek. Utolsó próbálkozásként magam köré vontam az árnyakat, hogy védelmük alatt bevigyem a végső csapást. Nalice holtan esett össze, én pedig eszméletem-vesztettem. Amikor felébredtem egy üvegcsébe tettem Nalice véréből, majd a kijárat felé vettem az irányt, hogy egy újabb élménnyel gazdagodva elhagyjam Karazhan romjait.

Kémnapló, 13. bejegyzés

Visszatértem a Ravenholdt birtokra, hogy ismét jelentést tegyek a hercegnek. Wrathion arcán mosollyal fogadott. Lenyűgözte, hogy sikerrel jártam, de Fahrad már nem volt ennyire elragadtatva. Szerinte Nalicenál csak erősebb ellenfelek várnak rám, ezért Wrathion egy újabb feladattal bízott meg. Úgy döntött, hogy tőrjeimet még erősebbé teszi, de ezúttal a kis ékkövek nem lesznek segítségemre. Nagyobb erejű ékkövekre lesz szükségem, melyeket Halálszárny legerősebb csatlósaitól tudok begyűjteni. A feladat adott, s hogy Halálszárny elleni küzdelmünk számunkra pozitív kimenetelű legyen, meghozom a szükséges áldozatokat. Ismerős érzés fogott el, hisz nem először álltam Wrathion herceg előtt várva hogy mi lesz a jutalmam. Átnyújtotta a míves fegyvereket, melyeket gyermeki kíváncsisággal fürkésztem. Izzottak az energiától s a bennük rejlő erő messze meghaladja a halandók képzeletét.

Jelentenem kell a társaimnak, nem várathatom őket tovább. A végső harc kezdetét veszi, s Halálszárny legerősebb csatlósai az Őrzők lábai előtt hullnak majd a porba, végül leszámolunk az ősi gonosszal, ki rútul világunkra tört.

Jobb klikk / Hivatkozás mentése más néven: torok2.wmv 880 MB