Bál van az opera házban!

Hosszú kényszerszünet után most ismét jutott némi id?m a könyvtár rendezgetésére, így tollat ragadtam, hogy papírra vessem a nagy Medivh egykori lakhelyéül szolgáló Karazhan tornyában folytatott kalandozásaink folytatását.
Miután sikerült gy?zelmet aratnunk a titán felett visszatértünk a hallba, ahonnan egyetlen út vezetett tovább. A hideget már a csarnok közepén lehetett érezni: a továbbvezet? utat egykorvolt fagymágusok torz, életrekelt maradványai védelmezték. Erejük halálukkal nemhogy apadt, de feler?södött, fagyvarázsaikkal képesek voltak bárkit megbénítani, vagy akár megölni. A harc ellenük nehéz volt, de végül sikerült átjutnunk az általuk ?rzött boltíven és így a régi nagy Karazhan legcsodálatosabb látványosságába, az operaterembe jutottunk. A szellemek itt is újraélték utolsó napjukat, újra és újra beültek csodálni az el?adást, érkezésünkkor is épp annak kezdetét várták. Az egyetlen továbbutat a színpadon lév? ajtó jelentette, így nem volt más választásunk, mint megzavarni az el?adást…

Óz a nagy varázsló

Els? elkalommal rögvest megtapasztalhattuk, hogy a színészek mennyire nem veszik ezt jónéven. A szerepl?k épp a mindenki által jól ismert Óz, a nagy varázsló cím? darab el?adására készültek, amit még ma is nagy sikerrel játszanak Azeroth legjobb színészei a Stormwindi Operaházban. Amint észrevettek minket, azonnal ránktámadtak, nem hagyhatták, hogy elrontsuk az el?adásukat, s?t, úgy gondolták így végre egy kis változatosságot vihetnek a sok éve nap, mint nap eljátszott színdarabba. Ez abból is látszott, hogy a harc során is végig szerepüknek megfelel?en színészkedtek, a Bádogember szívet, a Madárijeszt? tudást akart t?lünk szerezni, az Oroszlán megpróbált bátornak látszani, de az els? félelemkelt? varázslatunk hatására gyáván futkosni kezdett. A Madárijeszt? a t?zvarázslataink hatására lángra kapott és így nem tudott a harcra figyelni, a Bádogember ruhája pedig fagyvarázslataink hatására berozsdállt, így könnyedén el tudtunk futni el?le. Doroti fagyvarázslatokkal viszonozta támadásainkat, s?t, a harc hevében segítségül hívta apró cairn terrierjét, Totot is, de mivel társai nem tudtak bennünk kárt okozni, így csapásaink szépen lassan fel?rölték mindannyiuk erejét. Még halálukban is színészkedtek, Madárijeszt? utolsó kérése például az volt, hogy ne készítsünk bel?le matracot, Doroti pedig örömt?l csillogó szemmel lehelte ki régen halott lelkét, utolsó mondatára tisztán emlékszem: ”Oh, végre…. Végre hazamehetek…”. Tán ezek a szellemek tisztában vannak azzal, hogy minden nap ugyanazt teszik évek óta? Tán a torony egykori ura lepaktált a gonosz er?kkel és most a lakók ezért b?nh?dnek? Vagy csak valami hangzatos búcsúzót akart mondani a színész? Nem jutott id?nk elmélkedni. Nem jutott több id?nk elmélkedni ezen, hisz dorotiék halál után azonnal ránktámadt egy színész, aki hurrikánokat idézett a színpadra, de szerencsére az el?z? csapat után az ? legy?zése már nem jelentett nekünk akadályt.

Rómeó és Júlia

Úgy néz ki dorotiék csapatával nem pusztult ez a teljes színtársulat, hisz mikor legközelebb az operában jártunk egy újabb színdarabra készült a közönség. A színpadra érve most csak egyetlen n?t láttunk, de nem sok id?nk jutott nézel?désre, hisz – úgy néz ki hallott róla, mit tettünk a társaival – habozás nélkül ránktámadt, közben régies nyelven átkokat szórt ránk. Egyik társunk azonnal felismerte honnan származnak ezek a mondatok. Júlia mondta ezeket a Rómeó és Júlia cím? drámában. Ám most ezek az átkos szavak nem csak a lelkünknek, hanem a testünknek is fájdalmat okoztak, hisz Júlia ezekkel a Fény pusztító erejét idézte meg és csapott le vele ránk. Szerencsére sikerült életben tartanunk a csapatot és bár kés?bb Júlia gyógyítani is próbálta magát, szerencsére ebben mindig megzavartuk és így könnyedén végeztünk vele. Ám az el?adásnak ekkor még közel sem volt vége! Felt?nt a színen Rómeó, aki látván, hogy kedvese meghalt el?rántotta kardját és rárontott szerelme gyilkosaira… ? maga sem volt komoly ellenfél csapatunknak, bár kardjával nagyon mély sebeket ejtett, de szerencsére gyógyítómágjáink er?sebbnek bizonyultak, s így hamarosan Rómeó is holtan feküdt a földön. Már kezdtük azt hinni, hogy az el?adás a mai napon is elmarad, de tévedtünk. A szerelmes pár egyszerre ismét életre kelt és ránk támadtak, így egyszerre kellett védekeznünk Rómeó kardcsapásai és Júlia mágikus támadásai ellen, ami nehezebb volt, mint hittük, de végül harcedzettségünknek hála sikerült kezelnünk a helyzetet és végül ismét gy?zelmet arattunk, ezúttal mindkett?jük felett…

Piroska és a farkas

Miközben elhagytuk a színpadot hallottuk, hogy a néz?k arról suttognak, hogy a következ? héten várható az utolsó, a legnagyobb el?adás, így tudtuk, még egyszer meg kell látogatnunk a színházat. Visszatértünk hát, hogy szembenézzünk Karazhan operatermének legnagyobb színészével, aki nem volt más, mint a nagy, gonosz farkas a Piroska és a farkas cím? színdarabból. Természetesen ? is azon nyomban ránk rontott. Ütései er?sek voltak, de közel sem halálosak, üvöltése félelemmel töltötte el szívünket, de le tudtuk küzdeni, a csata egészen könny?nek t?nt. Ám ekkor valami rendkívül fura dolog történt… Hirtelen olyan érzésem támadt, mintha valami összenyomna egészen apró termet?vé… Az érzés elmúltával pedig úgy éreztem, nekem menekülnöm kell a farkas el?l, hogy megfeleljek a néz?k elvárásainak. Nem voltam ura gondolataimnak, futni kezdtem, a farkas meg rohant utánam fittyet hányva a társaim csapásaira… Teljes elmémmel küzdtem ez az érzés ellen,de egy jó darabig nem sikerült újra átvennem a testem felett az uralmat. Aztán egyszer csak újra megn?ttem, a farkas újra a társaimra támadt és minden ment tovább… Aztán hirtelen egy másik társammal történt meg ugyanez… Aztán sorra mindenki megtapasztalhatta, milyen az, amikor a ”világot jelent? deszkák” átveszik az irányítást a saját akaratunk felett. Végül a farkast sikerült elpusztítanunk, de ekkor már tisztában voltunk vele: itt egy sokkal nagyobb ellenféllel állunk szemben, mint holmi él?holtak, és ez az ellenség nem más, mint a hely maga és ha nem vigyázunk lehet, hogy minket is örök id?kre magába zár…