Lordaeron Veszte

Hosszú hónapokon át tartó készül?dés után Kel'Thuzad és a Kárhozottak Szektája végre rámérte az els? csapást Lordaeronra az él?holt járvány elszabadításával. Uther és lovagjai felderítették a fert?zött területeket abban a reményben, hogy módot találhatnak a járvány terjedésének megállítására. Er?feszítéseik ellenére a járvány tovább terjedt és a Szövetség teljes felbomlásával fenyegetett.

Ahogy az él?holt seregek elözönlötték Lordaeront, Terenas egyetlen fia, Arthas herceg szembeszállt a Falkával. Arthas sikerrel járt és megölte Kel'Thuzadot, de ennek ellenére az él?holtak seregei egyre nagyobbak lettek, mivel minden egyes katona, aki elesett az ellenük vívott harcban, feltámadva az ? soraikat er?sítette. A látszólag megállíthatatlan ellenséggel szemben Arthas herceg elkeseredetten egyre keményebb lépéseket tett, ami oda vezetett, hogy bajtársai figyelmeztették: lassan elveszíti emberségét.

Arthas félelme és elszántsága okozta végül a vesztét. Északszirtig követte a járványt, hogy a forrásánál pusztíthassa el végleg ezt a rettenetes fenyegetést. Ehelyett azonban a herceg áldozatául esett a Lidérckirály roppant hatalmának. Arthas azt hitte, hogy ezzel megmentheti népét, így magához vette az átkozott rúnakardot, a Fagyvégzetet. A kard hihetetlen hatalmat kölcsönzött neki, de cserébe ellopta a lelkét és a Lidérckirály legnagyobb halállovagjává változtatta. Lelkét félredobva, épelméj?ségét darabokra törve Arthas saját királysága ellen vezette a Falkát. Végül még apját, Terenas királyt is meggyilkolta és a Lidérckirály vascsizmájával a földbe taposta Lordaeront.

Quel'Thalas Bukása és a Napkút

Bár legy?zött mindenkit, akit immáron ellenségének tekintett, Arthast még mindig kísértette Kel'Thuzad szelleme. A kísértet azt mondta Arthasnak, hogy fel kell támadnia a Lidérckirály terveinek következ? fázisához. Ahhoz, hogy feléledhessen, Kel'Thuzad maradványait Arthasnak el kellett vinnie a misztikus Napkúthoz, ami a nemes elfek örökkévaló királyságában, Quel'Thalasban rejt?zött.

Arthas és a Falka megszállta Quel'Thalast és ostromolni kezdte az elfek rogyadozó védelmét. Szell?lépt? Sylvanas, Ezüsthold Erd?járó-Generálisa h?sies ellenállást mutatott fel, ám Arthas végül elsöpörte a nemes elfek seregét és átvágta magát a Napkúthoz. Hatalmának kegyetlen fitogtatásaként Sylvanas holttestét rikoltó szellemként támasztotta fel és arra kárhoztatta, hogy él?holtként szolgálja az örökkévalóságig Quel'Thalas meghódítóját.

Végül Arthas belemártotta Kel'Thuzad maradványait a Napkút szent vizébe. Bár az Örökkévalóság Kútjának vize ezzel beszennyez?dött, Kel'Thuzad varázsló lidércként újjászületett. Ily módon sokkal hatalmasabb lényként visszatérve, Kel'Thuzad ismertette a Lidérckirály tervének következ? fázisát. Mire Arthas és él?holt serege délnek fordult, nem maradt él? elf Quel'Thalasban. A nemes elfek dics? hazája, ami több mint kilencezer éven át virágzott, megsemmisült.

Archimonde Visszatérése és a Kalimdori Hadjárat

Mikor Kel'Thuzad feltámadt, Arthas délre vezette a Falkát, Dalaranba. A lich meg akarta szerezni Medivh varázskönyvét és arra akarta felhasználni, hogy újra megidézze Archimonde-ot a világra. Onnantól kezdve aztán Archimonde állt volna a Légió inváziójának élére. Még a Kirin Tor varázslói sem tudták megakadályozni, hogy Arthas hadserege megszerezze Medivh könyvét és Kel'Thuzad hamarosan összegy?jtött minden mást amire szüksége volt a varázslat létrehozására. Tízezer év után a hatalmas démon, Archimonde újra elszabadult Azeroth világán. Dalaran azonban nem a végs? cél volt. Kil'jaeden közvetlen parancsainak engedelmeskedve Archimonde és démonai az él?holt Falkához csatlakozva Kalimdor ellen vonultak azzal a céllal, hogy elpusztítsák Nordrassilt, a Világfát.

A káosz közepette egy magányos, titokzatos próféta bukkant fel, hogy útmutatást nyújtson a halandó fajoknak. Ez a próféta nem más volt mint Medivh, az utolsó ?rz?, aki csodával határos módon visszatért a Végtelenb?l, hogy vezekeljen múltbeli b?neiért. Medivh beszélt a Hordának és a Szövetségnek a velük szemben álló veszélyekr?l és arra bíztatta ?ket, hogy fogjanak össze. A generációkon átível? gy?löletükt?l hajtva azonban az orkok és az emberek ebb?l nem kértek. Medivh arra kényszerült, hogy mindkét fajjal külön tárgyaljon. Fondorlattal és jövendölésekkel sikerült rávennie ?ket, hogy átkeljenek a tengeren Kalimdor legendás földjére. Az orkok és az emberek hamarosan találkoztak a Kaldoreiek hosszú ideje rejtett civilizációjával.

Thrall vezetése alatt az orkok több akadályba ütköztek miközben átkeltek Kalimdor Medd?földjein (Barrens). Bár sikerült barátságot kötniük Vérespatájú Cairne-el és tauren harcosaival, sok orkot magával ragadott az a démoni vérszomj, ami éveken át fert?ze ?ket. Thrall egyik f?hadnagya, Pokoljáró Grom még a Hordát is elárulta, amikor átadta magát alapvet? ösztöneinek. Pokoljáró és a hozzá h?séges Csatadal klán harcosai K?risvölgy erdejeiben portyáztak és többször is összecsaptak az ?sid?k óta itt él? éjelfek ?rszemeivel. A félisten, Cenarius biztos volt benne, hogy az orkok visszatértek korábbi háborúzó életmódjukhoz, ezért el?jött rejtekéb?l, hogy Pokoljárót és orkjait visszaszorítsa. Természetfeletti gy?löletükt?l és erejükt?l hajtva Pokoljáró és ork követ?i megölték Cenariust és megrontották az ?si erd?t. Végül azonban Pokoljáró visszanyerte becsületét miután segített Thrallnak legy?zni Mannorothot, azt a démon urat aki gy?lölettel és dühvel átkozta meg az orkok vérvonalát. Mannoroth halálával az orkok vérét sújtó átok végre megsz?nt.

Míg Medivh azon fáradozott, hogy meggy?zze az orkokat és az embereket az összefogás szükségességér?l, az éjelfek saját titokzatoskodó módszereikkel küzdöttek a Légió ellen. Súgószél Tyrande, az éjelf ?rszemek halhatatlan f?papn?je elkeseredetten küzdött az ellen, hogy a démonok és az él?holtak megszállják K?risvölgy erdejeit. Tyrande érezte, hogy ehhez segítségre lesz szüksége, így elhatározta, hogy felébreszti az éjelf druidákat ezeréves álmukból. Régi szerelme, Haragvihar Malfurion segítségével Tyrande sikeresen meger?sítette a védelmet és visszaszorította a démoni sereget. Malfurionnak köszönhet?en maga a természet ébredt fel, hogy elpusztítsa a Légiót és szövetségesét, az él?holt Falkát.

Míközben a többi alvó druidát kereste, Malfurion rátalált arra az ?si börtönüregre ahol testvérét, Illidant tartotta rabláncon. Meggy?z?dve róla, hogy segíteni fogja ?ket a Légió ellenében, Tyrande szabadon engedte. Bár Illidan valóban melléjük állt, kés?bb elszökött, hogy saját érdekeit mozdítsa el?re.

Az éjelfek megvetették lábukat és elszántan küzdöttek a Lángoló Légió ellen. A Légió nem adta fel az Örökkévalóság Kútja iránti vágyát, ami ?sid?k óta kölcsönzött er?t a Világfának és az éjelf királyság szíve volt. Ha a Fa ellen tervezett támadásuk sikerrel járt volna, a démonok szó szerint széttéphették volna a világot.

A Hyjal Hegyi Csata

Medivh útmutatását követve Thrall és Büszkerév Jaina - Kalimdor ember seregeinek vezére - végre belátták, hogy félre kell tenniük a köztük lev? ellentéteket. Malfurion és Tyrande vezetése alatt az éjelfek is megegyeztek abban, hogy közös er?vel, egységesen kell fellépniük, ha meg akarják védeni a Világfát. A közös cél érdekében szövetkezve Azeroth fajai egymással együttm?ködve igyekeztek legjobb tudásuk szerint meger?síteni a Világfa energiáit. A világ erejével felfegyverezve Malfurion felébresztette Nordrassil elemi dühét, végleg elpusztítva ezzel Archimonde-ot, ami egyben elvágta a Légió köt?dését is az Örökkévalóság Kútjához. A végs? csata a gyökeréig megrázta Kalimdor kontinensét. Mivel már képtelen volt hatalmat szipolyozni a Kútból, a Lángoló Légió összeomlott a halandó seregek egyesített erejével szemben.

Az Áruló

A Légió k?risvölgyi inváziója során Illidant szabadon engedték börtönéb?l, tízezer évnyi fogság után. Bár el?ször igyekezett bajtársai kedvében járni, nemsokára kimutatta a foga fehérjét és magába szívta a Gul'dan Koponyájaként ismert nagyhatalmú boszorkánymester ereklye energiáit. Ezzel a tettével Illidan démoni vonásokra és hihetetlenül megnövekedett hatalomra tett szert. Gul'dan régi emlékei közül néhány szintén a részévé vált, különösen a Sargeras Kriptájára vonatkozók. Ez volt az a labirintus, amely egy szigeten rejt?zve állítólag a Sötét Titán, Sargeras maradványait ?rizte.

Eltelve frissen szerzett hatalmával, újra a világra szabadulva, Illidan nekivágott, hogy megtalálja helyét a kibontakozó konfliktusban. Kil'jaeden felkereste Illidant és egy visszautasíthatatlan ajánlatot tett neki. Bár dühös volt Archimonde Hyjal-hegyi veresége miatt, nagyobb dolgok foglalkoztatták, mint a bosszú. Megérezte, hogy teremtménye, a Lidérckirály túl er?s lett ahhoz, hogy irányítani lehessen, így Kil'jaeden megparancsolta Illidannak, hogy pusztítsa el Ner'zhult és állítsa meg az él?holt Falkát egyszer és mindenkorra. Cserébe elmondhatatlan hatalmat ígért Illidannak és azt, hogy a Lángoló Légió megmaradt urai közé emeli.

Illidan megkötötte az egyezséget és azonnal útnak indult, hogy elpusztítsa a Fagytrónt, azt a jégtömböt, amelyben a Lidérckirály lelke pihent. Illidan tudta, hogy egy nagyhatalmú ereklyére lesz szüksége a Fagytrón elpusztításához. A Gul'dan emlékeib?l szerzett információkat felhasználva úgy határozott, hogy felkutatja Sargeras Kriptáját és megszerzi a Sötét Titán maradványait. A Nemesenszületettek néhány ?si adósságát behajtva el?csalogatta a kígyószer? nagákat sötét vízalatti rejtekeikr?l. A ravasz boszorkány, Lady Vashj vezetésével a nagák segítettek Illidannak eljutni a Meghasadt Szigetekre (Broken Isles) ahol a legendák szerint Sargeras Kriptája rejt?zött.

Ahogy Illidan útra kelt a nagákkal, Árnydal Maiev a nyomába eredt, hogy levadássza. Maiev volt Illidan börtönének ?re tízezer éven át, így most örömmel kapott az alkalmon, hogy újra fogságba ejthesse. Illidan azonban túljárt Maiev és az ?t követ? Felügyel?k eszén és er?feszítéseik ellenére megszerezte Sargeras Szemét. A nagyhatalmú Szemmel a birtokában Illidan az egykori varázsló városba, Dalaranba ment. A város mágikus er?vonalaival feler?sítve a Szem segítségével egy pusztító varázslatot küldött a távoli Északszirt kontinensére, a Lidérckirály citadellája, a Jégkorona ellen. Illidan varázslata áttört a Lidérckirály védelmén és meghasította a világ tetejét. Az utolsó pillanatban Illidan pusztító varázslata azonban félbeszakadt, mikor testvére Malfurion és Tyrande f?papn? megérkeztek, hogy segítséget nyújtsanak Maievnek.

Illidan tudta, hogy Kil'jaedennek nem fog tetszeni az, hogy nem sikerült elpusztítania a Fagytrónt, ezért a Küls?földekre (Outland) menekült. Ez a pusztasággá tarolt dimenzió valójában Draenornak, az orkok világának utolsó maradványait rejtette. Illidan remélte, hogy ott elkerülheti Kil'jaeden haragját és nyugodtan megtervezheti következ? lépéseit. Miután sikeresen megállították Illidant, Malfurion és Tyrande hazatértek K?risvölgy erdejébe, ahol tovább ?rizték népük nyugalmát. Maiev azonban nem adta fel ilyen könnyen és követte Illidant a Küls?földekre azzal az eltökélt szándékkal, hogy igazságot szolgáltasson.

A Vérelfek

Ezid?tájt történt, hogy az él?holt Falka gyakorlatilag már teljesen megrontotta Lordaeront és Quel'Thalast, helyükön pedig megszülettek a toxikus Járványföldek (Plaguelands). A Szövetség ellenálló haderejéb?l csak néhány elszigetelt csoport maradt. Az egyik ilyen csoportot - amely f?leg nemes elfekb?l állt - a Napjáró dinasztia utolsó képvisel?je, Kael'thas herceg vezette. Kael, aki maga is egy nagytudású varázsló volt, nem bízott már a szétesés szélén álló Szövetségben. A nemes elfek hazájuk elvesztését siratták és elhatározták, hogy elesett testvéreik iránti tiszteletb?l ezentúl vérelfeknek nevezik magukat. Miközben azon fáradoztak, hogy a Falkát visszatartsák, súlyos szenvedést kellett elviselniük, mivel már nem fértek hozzá a Napkúthoz, ami addig táplálta ?ket. Kael elkeseredetten kutatott valami után, ami gyógyírt jelenthetett volna népének mágiától való függ?ségére és végül egy addig elképzelhetetlen dologra szánta rá magát: magához ölelte fajának Nemesenszületett eredetét, majd csatlakozott Illidanhoz és az ?t követ? nagákhoz, abban a reményben, hogy talán így rátalálhat egy új mágikus hatalomforrásra, amib?l táplálkozhatnának. A megmaradt Szövetséges hadvezérek árulónak bélyegezték a vérelfeket és végleg kitaszították ?ket.

Mivel nem maradt más hely, ahova mehettek volna, Kael és vérelf követ?i átléptek a Küls?földekre Lady Vashj nyomát követve, hogy segítsenek neki szembeszállni Maievvel, a figyel?vel, aki újra fogságba ejtette Illidant. A nagák és a vérelfek egyesült er?vel legy?zték Maievet és kiszabadították Illidant. A Küls?földeket bázisként használva, Illidan összegy?jtötte seregeit, hogy egy újabb csapást mérhessen a Lidérckirályra és az er?djére, Jégkoronára.

Háború a Járványföldeken

Ner'zhul, a Lidérckirály tudta, hogy már nincs sok ideje hátra. A Fagytrón börtönébe zárva sejtette, hogy Kil'jaeden elküldi majd ügynökeit, hogy elpusztítsák. Illidan varázslata súlyos károkat okozott, meghasította a Fagytrónt, így a Lidérckirály hatalma napról napra csökkent. Elkeseredetten próbálta menteni magát, ezért magához hivatta leghatalmasabb halandó szolgáját, a halállovagot, Arthas herceget.

A Lidérckirály gyengesége miatt Arthas saját hatalma is megcsappant, ráadásul Lordaeronban egy polgárháborúval is szembe kellett néznie. Az él?holt seregek fele, a rikoltó szellem, Szell?lépt? Sylvanas vezetése alatt puccsot hajtott végre, hogy magukhoz ragadják az él?holt királyság irányítását. Arthas, a Lidérckirály hívásának engedelmeskedve kénytelen volt a Falkát f?hadnagyára, Kel'Thuzadra bízni miközben a háború már a Járványföldek egészére kiterjedt.

Végül Sylvanas és a lázadó él?holtak (akik Elhagyottaknak nevezték magukat) elfoglalták Lordaeron romba d?lt f?városát. A romváros alatt ezután felépítették saját f?hadiszállásukat és megesküdtek rá, hogy legy?zik a Falkát és el?zik Kel'Thuzadot és talpnyalóit.

A legyengült, de mesterét mindenáron megmenteni igyekv? Arthas eközben megérkezett Északszirtre, ám Illidan nagái és vérelfjei már vártak rá. Arthas és nerubián szövetségesei versenyfutásra kényszerültek Illidan hader?ivel, hogy id?ben elérjék a Jégkorona Gleccsert és megvédhessék a Fagytrónt.

A Lidérckirály Gy?zelme

Gyengesége ellenére Arthas végül kicselezte Illidant és els?ként érte el a Fagytrónt. Rúnakardjával, a Fagyvégzettel Arthas széttörte a Lidérckirály jeges börtönét és ezzel kiszabadította Ner'zhul mágikus sisakját és mellvértjét. Arthas saját fejére helyezte a mérhetetlenül nagy hatalmú sisakot és ezzel ? lett az új Lidérckirály. Ner'zhul és Arthas lelke egyesült és egy óriási hatalmú lénnyé változott, ahogy azt Ner'zhul eltervezte. Illidan és az ?t követ? csapatok kénytelenek voltak megszégyenülve visszamenekülni a Küls?földekre, Arthasból pedig a világon valaha is látott egyik leghatalmasabb teremtmény lett.

Napjainkban Arthas, az új és halhatatlan Lidérckirály Északszirten él, állítólag a Jégkorona citadella újjáépítésén fáradozik. H? hadnagya, Kel'Thuzad a Járványföldeken uralja a Falkát. Sylvanas és a lázadó Elhagyottak a Tirisfal Ligetekbe szorultak vissza, a háború dúlta királyságnak csak ezt a kis részét uralják.

Régi Ellentétek - Kalimdor Gyarmatosítása

Bár a gy?zelem az övék volt, a halandó fajok egy háború szaggatta világban találták magukat. A Falka és a Lángoló Légió szinte teljesen elpusztította Lordaeron civilizációját és Kalimdor is majdnem erre a sorsra jutott. Erd?ket kellett meggyógyítani, eltemetni a régi sérelmeket és új otthonokat találni. A háború mindegyik fajt mélyen érintette, de most önzetlenül fogtak össze egy új kezdet reményében, amelynek alapja a Szövetség és a Horda között kötött törékeny béke volt.

Thrall az orkokat Kalimdor kontinensére vezette, ahol tauren bajtársaik segítségével új otthont alapítottak. Új hazájukat Thrall meggyilkolt apja után Durotarnak nevezték el, majd az orkok nekiláttak, hogy újjáépítsék egykori dics? társadalmukat. Most, hogy a démoni átok megtört, a Horda megváltozott és a korábbi háborús tömegb?l egy laza szövetség lett, amely a hódítás helyett inkább a túlélésnek és a jólét elérésének szentelte magát. A nemes taurenek és a Feketelándzsa törzs ravasz trolljainak segítségével Thrall és az orkok népe egy új, békés korszak elé nézett saját hazájában.

A megmaradt Szövetséges er?k Büszkerév Jaina vezetése alatt Kalimdor déli részén telepedtek le. A Dagonyaláp (Dustwallow Marsh) keleti partján megépítették Theramore zord kiköt?er?djét, majd az emberek és törp szövetségeseik vállvetve igyekeztek túlélni egy olyan vidéken ami állandó veszélyeket rejtett számukra. Bár Durotar véd?i és Theramore katonái megtartották a köztük fennálló békét, ez a törékeny nyugalom nem sokáig tartott.

Az orkok és emberek közötti béke akkor tört meg, mikor egy hatalmas Szövetséges flotta jelent meg Kalimdor partjainál. Ez a flotta, Büszkerév Daelin F?admirális (Jaina apja) vezetése alatt még azel?tt hagyta el Lordaeront miel?tt Arthas elpusztította a királyságot. Hosszú és kimerít?, hónapokig tartó hajózás után Büszkerév admirális a túlél? Szövetséges hader?k után kutatott.

Büszkerév armadája súlyos veszélyt jelentett a régió stabilitására. A Második Háború ünnepelt h?seként Jaina apja a Horda esküdt ellensége volt és feltett szándéka volt, hogy elpusztítja Durotart, miel?tt az orkok megvethetnék lábukat a kontinensen.

A F?admirális rettenetes döntés elé állította Jainát: támogassa ?t az orkok elleni hadjáratban és ezzel árulja el újdonsült szövetségeseit vagy szálljon szembe saját apjával, hogy meg?rizze a Szövetség és a Horda között végre megvalósult törékeny békét. Jaina sokáig vívódott magában, de végül ez utóbbit választotta és segített Thrallnak legy?zni elvakult apját. Sajnos Büszkerév admirális a csatában életét vesztette, miel?tt Jaina kibékülhetett volna vele vagy bebizonyíthatta volna, hogy az orkok immár nem a korábban megismert vérszomjas szörnyek. H?ségéért cserébe az orkok szabad elvonulást biztosítottak Jaina csapatainak: biztonságban hazatérhettek Theramore-ba.

Itt kezd?dik a World of Warcraft...