Vasüll? Hegy törpjei hosszú évszázadokon át éltek békében. Településeik azonban lassan túln?ttek hegymélyi városaik korlátain. Bár a Nagy Király, Üll?vár Modimus igazságosan és bölcsen uralkodott a törpök felett, három befolyásos csoport alakult ki a törp társadalomban.

Egy ideig a három érdekcsoport pengeélen táncoló békében élt egymással, ám amikor az öreg Üll?vár Nagy Király elhunyt, elszabadultak az indulatok. A három nagyhatalmú klán közt háború robbant ki Vasüll? uralmáért. A törp polgárháború sok éven át folyt a föld alatt. Végül a Bronzszakáll törpök, akiknek a legnagyobb seregük volt ki?zték a Feketevas és a Vadpöröly klánokat a hegy mélyér?l.

Khardros és a Vadpöröly klán harcosai északra vonultak, majd átkeltek Dun Algaz kapuin és megalapították saját királyságukat Grim Batol távoli csúcsai között. Ott aztán meger?södtek és újra megtöltötték kincseskamráikat. Thaurissan és a Feketevas törpök nem voltak ilyen szerencsések. Megszégyenülve, legy?zetésük felett érzett haragjukban megfogadták, hogy bosszút állnak Vasüll?n. Thaurissan messze délre vezette népét és megalapított egy várost (amelyet saját maga után nevezett el) a szépséges Vörösbérc Hegységben. A múló évekkel érkez? meggazdagodás sem enyhítette a Feketevas klán acsargását rokonaik ellen. Thaurissan és felesége, Modgud a varázslón? kétfrontos támadást indítottak Vasüll? és Grim Batol ellen. A Feketevas törpök feltett szándéka volt, hogy egész Khaz Modant uralmuk alá hajtsák.

A Feketevas seregek elözönlötték fajtársaik er?dítményeit és kishíján el is foglalták mindkét királyságot. Végül azonban Bronzszakáll Madoran gy?zelemre vezette klánját Thaurissan mágiahasználó serege ellen. Thaurissan és követ?i visszamenekültek városuk biztonságába, nem tudván a Grim Batolban kibontakozó eseményekr?l, ahol Modgud serege sem boldogult Khardrosszal és Vadpöröly harcosaival.

Az ellenséges harcosokkal szemben Modgud varázshatalmát használta, hogy félelmet ültessen szívükbe. Parancsára életre keltek az árnyékok és sötét dolgok másztak el? a föld mélyéb?l, hogy a Vadpörölyökre saját csarnokaikban csapjanak le. Végül Modgud áttört a kapukon és ostrom alá vonta az er?döt. A Vadpörölyök elkeseredetten küzdöttek, Khardros pedig belevetette magát az egymással csatázó törpök tengerébe és végül levágta a varázsló királyn?t. A Feketevas törpök királyn?jük elvesztése után hanyatt homlok menekültek a Vadpörölyök haragja el?l. Délre futottak, királyuk városa felé, de útközben beleütköztek Vasüll? seregeibe, akik Grim Batol megsegítésére érkeztek. A két had közé szorult Feketevas törpöket mind egy szálig elpusztították.

Vasüll? és Grim Batol egyesített seregei ezután dél felé vonultak, hogy egyszer és mindenkorra legy?zzék Thaurissant és a Feketevas klánt. Nem jutottak messzire, mikor Thaurissan dühe egy végzetes erej? varázslatban öltött testet. Thaurissan egy természetfeletti szolgát akart megidézni, amivel biztosíthatta volna gy?zelmét, ezért szólította a világ alatt alvó ?si hatalmakat. Döbbenetére és vesztére a lény, ami el?mászott a föld alól borzalmasabb volt mint azt legvadabb rémálmaiban képzelte volna.

Ragnaros, a T?zúr, a t?zelementálok halhatatlan ura volt ?, akit a Titánok a világ ifjúkorában szám?ztek. Thaurissan hívásától felszabadítva, Ragnaros újra életre kelt. Azerothra való apokaliptikus újraszületése szétrobbantotta a Vörösbérc Hegységet és a pusztítás közepén egy dühöng? vulkánt hívott életre. A Feketeszikla néven ismert vulkánt északról a Perzsel? Szurdok, délr?l pedig a Lángoló Sztyeppék határolták. Thaurissant elpusztította az általa elszabadított varázsenergia, a katasztrófát túlél? követ?it pedig Ragnaros és elementáljai rabszolgaságba vetették. A mai napig ott élnek a hegy mélyén.

A rettenetes pusztítást és a déli hegyekben tomboló egyre terjed? tüzeket látva Madoran és Khardros királyok megállították seregeiket és visszafordultak saját királyságaik felé, Ragnaros haragjával nem mertek szembeszállni.

A Bronzszakállúak visszatértek Vasüll?be és újjáépítették csodás városukat. A Vadpörölyök is hazatértek Grim Batolba, ám Modgud halála gonosz foltot hagyott a hegyi er?dön, így a Vadpörölyöknek nem volt tovább maradásuk. Szívükbe szomorúság költözött, hogy maguk mögött kell hagyniuk szeretett otthonukat. Bronzszakáll király felajánlotta a Vadpörölyöknek, hogy éljenek ezentúl Vasüll? határain belül, de ?k makacsul elutasították az ajánlatot. Khardros népével északra vonult, Lordaeron vidékei felé. A Vadpörölyök végül a Hátföldeken telepedtek le és megalapították Szelesbérc várát, ahol id?vel egyre közelebb kerültek a természethez, s?t még a környéken él? griffekkel is baráti kapcsolatokat ápoltak.

Vasüll? törpjei szerették volna fenntartani a rokoni és kereskedelmi kapcsolatokat a Vadpöröly klánnal, ezért két hatalmas kapu közé megépítették a Thandol Alagutat, hogy összeköttetést teremtsenek Khaz Modan és Lordaeron között. A kétoldalú kereskedelem jótékony hatásaként mindkét királyság felvirágzott. Madoran és Khardros halála után fiaik közös er?feszítéssel állítottak szobrokat atyáik tiszteletére. A két szobor ?rízte ezentúl a Ragnaros perzsel? jelenléte miatt vulkanikus területté vált délvidékre vezet? szoros bejáratát. Egyrészt figyelmeztetésként szolgáltak mindenki számára, aki meg akarta volna támadni a törp királyságokat, másrészt pedig mementói voltak annak, hogy mekkora árat fizettek b?neikért a Feketevas törpök.

A két királyság pár éven át még ápolta kapcsolatait, de a Vadpöröly törpöket igazán megviselték azok a szörny?ségek, amelyeknek Grim Batolban voltak szemtanúi. Ezentúl inkább a föld felett éltek, Szelesbérc lejt?in, ahelyett, hogy hatalmas királyságot faragtak volna ki maguknak a hegy mélyén. A két megmaradt törp klán közti ideológiai különbségek vezettek végül ahhoz, hogy útjaik elváltak egymástól.